A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Beke Albert: A „Nyugat” debreceni kapcsolataihoz

nya, a fiatal Tóth Árpád volt Ady legrajongóbb híve Debrecenben, de talán az egész országban is". Mint az alábbiakban kiderült, Móricz nem csalódott Kardos Albertben. Debrecen akkori három napilapjában — Debreczen, Debreczeni Független Űjság, Debreczeni Újság —- elvi fenntartásokkal ugyan, de jóindulatú és szíves fogadtatást ígérő beharangozó cikkeket tesz közzé, bár tudta, hogy a város bizalmatlan az új irodalom képviselőivel szemben. Mert kik is voltak akkor — Oláh Gábor kifejezésével élve — az „Alföld poros Jeruzsálemében", akik a „Nyugat" híveinek vallották magukat? És hányan lehettek? Bizony, nagyon kevesen. Mint az egykorú forrásokból értesülünk: elsősorban Szunyogh Bernát jogász, aztán egy theqlógus költő, Szombati Szabó István, és Popper Ferenc gimnazista, Tóth Árpád későbbi jóbarátja, aki a piaristáknál azzal döbbentette meg tanárait, hogy: „VII. osztályos korában Az ős kajánnal lépett fel önképzőköri társai előtt". A három napilap szerkesztője — Móricz Pál, Hegedűs Lóránt, és Than Gyula — maguk is író-emberek lévén, talán mindennek voltak mondhatók, csak éppen a „Nyugat" híveinek nem. A városnak tehát még a literátorai is gyanús szemmel nézték Adyék bemutatkozása elé; elklépzelhetjük, hogyan vélekedhettek az irodalomtól távolabb élő kissé konzervatív kultúrájú debreceniek, az úgynevezett művelt nagyközönség. A pesti vendégek még előző este megérkeztek, s az állomáson az akkor épp pátriájában tartózkodó Tóth Árpád és a Csokonai Kör néhány vezetőségi tagja fogadta őket, köztük természetesen Kardos Albert. (A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy az írókkal együtt leutazott Kádár Endre fiatal hírlapíró is.) Az ismerkedés, magától értetődően, vacsorával folytatódott, a városnak egy akkoriban még újdonságszámba menő, elegáns, modern éttermében, a Royalban. Mint az egykori visszaemlékezésekből tudjuk, itt már megjelent Oláh Gábor is, akit abban az időben Debrecenben jóval nagyobb írónak tartottak, mint a fiatal Tóth Árpádot, saját maga pedig Adynál is nagyobbnak érezte magát. De megjelentek a Csokonai Kör érdeklődőbb választmányi tagjai is: Géresi Kálmán, tankerületi főigazgató, Móricz Pál, Szathmáry Zoltán szerkesztők, Darkó Jenő, Jászi Viktor, Kovács Gábor akadémiai tanárok és Kuthy Sándor ügyvéd. Feltűnik Vándor Iván írónő is — ki tudja, miért? — hiszen a „Nyugat" iránti szimpátiával nemigen lehetett gyanúsítani. A vacsora persze nem eshetett még tósztozás nélkül, s: „csak az első pohárköszöntőnek kellett elhangzania, hogy a szellemesnél szellemesebb és kedvesebbnél kedvesebb felszólalások következzenek egymás után a vendégek, és a vendéglátók részéről. Az előbbiek közül — írja Kardos Albert — kiemelkedett Ignotusé és Adyé, az utóbbiak közül Géresié és Jászi Viktoré. Ady Géresihez szólva elmésen fejtegette, hogy az újító ifjak hamarabb találnak jóakaró megértést az öregek sorában, mint a náluk csak kevéssel idősebb nemzedék részéről, akárcsak a nagyapák és unokák közt is ritkább az ellentét, mint az apák és fiúk közt." Adyék azonban minden szíves fogadtatás mellett is érezték, lehetetlen volt nem érezniük, hogy ez a köréjük gyűlt társaság nem igazi megértéssel és szeretettel viseltetik irántuk, hanem inkább fürkésző kíváncsisággal* és udvarias, de mindenképpen kifejezésre jutatott tartózkodással. S ez az atmoszféra még a tósztokban is megnyilvánult. Tóth Árpád egy másnapi levelében szemmelláthatóan jóleső, sőt némi kajánkodó érzéssel újságolja barátjának, a költő 14* 211