A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Beke Albert: A „Nyugat” debreceni kapcsolataihoz

Kör jóakaró érdeklődését a „Nyugat" debreceni fellépése iránt. Ez egyszersmind azt jelentette, hogy én, mint a Kör ügyvivő titkára, járjak tőlem telhetőleg a „Nyugat"-nak kezére." Nem érdektelen megjegyezni, hogy az utolsó előtti mondat cáfolja Kardos Pál erre vonatkozó tanulmányában Géresi Kálmánról tett kijelentéseit. Kardos Pál ugyanis úgy tudja —. de ezek szerint tévesen — hogy Géresi akadályozta meg a „Nyugat" gárdáját abban, hogy a Csokonai Kör vendégeként lépjen fel. Ez a magyarázat beleillenek abba a képbe, ami általában Géresiről él bennünk — csak épp a valóságnak nem felelne meg. Géresi Tisza István nevelője volt, ami már maga is sejteti, hogy nem lehetett éppen forradalmi gondolkozású. Azonban hiába, ebben az esetben mégsem marasztalhatjuk el — tiltja a történeti hűség, a tények tisztelete. Visszaemlékezéseiben aztán elmondja Kardos Albert, hogy Móricz Zsigmond már a hó közepén felkereste levelével, s tudatta vele a matiné programját, valamint azt is, hogy majd egy kiküldött jelenik meg nála,, aki a felolvasó-délelőtt lebonyolításáról fog vele tárgyalni. A levelet azonban Kardos Albert nem közli, minden valószínűség szerint azért, mert amikor visszaemlékezése megjelent, Móricz Zsigmond még életben volt. De nem közli Kardos Pál sem, csak éppen megemlíti; de megemlítéséből kiviláglik, hogy a levelet ő maga nem olvasta. így szunnyadt aztán a levél a Csokonai Kör ládájában a többi iratokkal együtt a Déri Múzeum pincéjében, egészen 1954-ig. Ekkor került elő, a Kör iratainak rendezése kapcsán, s most jelenik meg első ízben: Kedves Tanár Ür! A Nyugat szerkesztősége elhatározta, hogy a jövő vasárnap, okt. 24-én matinét tart Debrecenben. Hétfőn délután le fog utazni egy megbízott úr,Barna Sándor,aki az én vakmerő fölbiztatásomra Tanár Urat meg fogja keresni és tanácsot kér. Megjegyzem, hogy a Nyugat arra gondolt, lK)gy a legegyszerűbb módon, gépiesen, könyvárus által rendezteti a felolvasás ügyét. Én azonban, s mi mindnyájan a kik a felolvasásban részt vennénk, nagy kitüntetésnek tartanok, ha a Csokonai Kör bármiféle formában vendéglátó gazda módjára gondolna ránk. Résztvesznek a felolvasáson: Ignotus, Ady Endre, Tóth Árpád meg én (mint már elárultam, Debrecen múltjából vett történelmi elbeszéléssel állanék elő). Tanár Úr szíves jóakaratát és válaszát kérve maradok igaz tisztelője Móricz Zsigmond Bpest. 1909. oki. 16. NB.: Méltóztassék Barna úrnak megadni majd a választ, hogy kellő gyorsasággal intéződjek el a dolog. A levél több szempontból is értékes irodalomtörténeti adalék. Elsősorban azért, mert kiderül belőle, hogy Móricz nemcsak abban az időben foglalkozott előadások szervezésével és a ,,Nyugat" propagálásával, amikor már annak ő maga is szerkesztője lett, hanem jóval előbb: mint látnivaló: már 1909-ben. De becses és jelentős ez a levél azért is, mert fényt vet Kardos Albert egyéniségére és szerepére. Az a körülmény, hogy Móricz épp hozzá fordult támogatásáért, és nem a főtitkárhoz, Géresihez, arra enged következni, hogy Móricz és rajta keresztül a „Nyugat" benne bízott leginkább; róla tételezett fel legtöbb jóindulatú megértést. Pedig „Kardos Albert — mint fia, Kardos Pál írja — egyáltalán nem tartozott Ady hívei közé. De elvhű liberális volt, és úgy tartotta, hogy minden irodalmi iránynak meg kell adni a módot, hogy megszólalhasson a nyilvánosság előtt. Elhatározásához bizonyára hozzájárult az is, hogy éppen az ő legkedvesebb tanítvá210