A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Ötvös János: A kódexművészet emlékei a debreceni kollégiumi könyvtárban

A miniatúrákat Hoffmann Edit, kiváló magyar műtörténész, szóbeli kijelentése alapján Fra Filippo Lippi híres olasz művész (1406—1469) művének könyveltük el. A művész életideje és a kódex keletkezésének időpontja megfelelne a kijelentéshez, azonban ismeretlen Fra Filippo Lippinek és Nürnbergnek egymáshoz való kapcsolata. Ilyen irányú kérdésemre annak idején azt a feleletet kaptam, hogy szokás volt egy-egy híres művészt egy drága kódex díszítése végett messze földről felkeresni — így tehát a kódexet elvihettek Nürnbergből Firenzébe és miután a mester kidíszítette a kódexet, hazavitték Nürnbergbe. Ez a kijelentés ma már több ok miatt nem helytálló. Először is a miniatúrák rajzilag meg sem közelítik Fra Filippo Lippi művészetét, különben is stílusuk más, mint az övé. Több kutatás alapján tisztázódott, hogy a nürnbergi domokosrendi kolostor Elszásszal, végső fokon pedig Basellel volt kapcsolatban s a kódex inkább francia, mintsem olasz hatást árul el. Összehasonlító anyagom alapján a szerzőség kérdését sikerült megoldani. A lipcsei német könyvmúzeumban (Deutsche Museum für Buch und Schrift. Kl, I. 39, 40. B. I—

II.) őriznek egy Forster kötésű breviáriumot, melyet a könyvkötő bejegyzése szerint Barbara Gewichtmacherin díszített.

21 Barbara Gewichtmacherin valószínűleg rokona Gertrud Gewichtmacherin hívására jött Nürnbergbe s itt is halt meg 1491-ben. Munkája alapján azt lehet mondani, hogy a kolostor igazi művésze volt. A lipcsei breviáriumot fényképek alapján összehasonlítottam a mi breviáriumunkkals arra a meggyőző eredményre jutottam, hogy Barbara Gewichtmacherin készítette a mi kódexünk miniatúráit is. Azonos a stílus (a kontúrok egyenletes fekete tussal vannak kihúzva és azután festve), azonos a festés technikája is (a fényt fehér ráfestessél fejezi ki), van azonos kép is a két műben — pl. az angyali üdvözlet írásos fehér pergament szalaggal. Sajnos a színeket a fekete-fehér fénykép nem érzékelteti kellően, azonban érezhető a könnyed, friss szemlélet mind a két kódexben. A lipcsei breviárium művésziesebb, kiforrottabb mint a mienk — ennek az lehet a magyarázata, hogy kódexünk egészen fiatalkori alkotás. Ami a kódex létrejöttét illeti, arról a következőket mondhatjuk: a kolostor férfi tagozata számára Kungund Niklasin és más apácák (egymásközt felosztva a másolandó szöveget) írták a kódexet, Barbara Gewichtmacherin pedig díszítette. Ennek az ellenkezőjére is van példa — pl. egy kódexet (a hét halálos bűnről és a tízparancsolatról szól) Heynrich Krauter, a férfi tagozat egyik szerzetese írta az apácák számára.

22 2. Breviárium (téli rész) apácák számára. 18 X 12,5 cm. 214 fól., egyhasábos pergamen. 1456 után íródott. Jelzete R 602. írása szép egyenletes, a fekete sorokat piros és kék kapitálisok díszítik, igen gyakoriak az iniciáléból kifutó kék.és piros filigránok, az iniciálé előtt J alakú filigránok, itt-ott a betűk szélein drolerie-k is feltűnnek. A nürnbergi városi könyvtárban van 3 kódex,

23 melyet Ursula Geiselherin írt. Az összehasonlítás során az ő írásának tekinthető a mi kódexünk is. 7. fól. 4,5 X 4,5 cm nagyságú iniciálé látható: arany alapból kék nagy E betű emelkedik ki. Az iniciálé alsó és felső kerete vörös, jobb és bal kerete pedig zöld. Az iniciálé belsejében az angyali üdvözlet látható. Mária térdel imazsámoly előtt, kék redős palástja alatt sárgásbarna ruha látható200