A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Ötvös János: A kódexművészet emlékei a debreceni kollégiumi könyvtárban

kolostor felügyelete alatt szegény és beteggondozással és írással foglal­koztak. Mivel az apácák közt sok úri családból származó volt, a domokos­rendi apácák csakhamar kitűntek műveltségükkel a más rendbeli apácák közül. A középkor végefelé már ők a német irodalmi élet ápolói — írószobáikban ők másolgatják, írják a kódexeket, kövnytáraikban ők gyűjtik össze a német szellemi élet egyik területét: a teológiai irodal­mat. 7 írói tevékenységéről különösen híres volt a Szt. galleni, schönen­steinbachi és nürnbergi Szt. Katalin domokosrendi apácakolostor. Ezek a kolostorok melegágyai, kitermelői lettek a német misztikának. 8 A nürnbergi Szt. Katalin kolostorban már a legrégibb időben is írtak 9 — erről tesz tanúbizonyságot 45 db kódex. Csodálatos változás tör­tént 1428 után ezen a téren. A kolostori élet, a gazdag családokból szár­mazó apácák révén, kiknek egyik lábuk a világban, másik lábuk a kolos­torban állt, teljesen elvilágiasodott. Ezen a helyzeten változtatott kemény munkával 1428-ban Johannes Nider férfi kolostorbeli prior segítőtársai­val. 10 Erélyesen megszabályozta a kolostori életet s az új szellem erősíté­sére 10 apácát hozatott át az elszászi Schönensteinbachból élükön Gertrud Gewichtmacherin per jelnővel. A megreformált kolostori életben a figyelem fokozottan az írás felé fordult. Ennek tulajdonítható, hogy a század közepén már 200, a század végén pedig 350 db könyv van a kolostor könyvtárában. 11 A könyvek számának szaporodását az íróapácák növelték — 17 íróapáca nevét ismer­jük a kolostorból: pl. Kungund Niklasin (a legtöbbet ő írt), Clar Kevperin, Ursula Geiselherin, Margret Nuczlin, Margret Kartheuserin, Elsspet Karlin stb. Az íráson kívül jelentősen növelte a könyvtár állományát az ajándékozás is. Szokás volt, hogy mikor az apáca jelölt belépett a kolos­torba, könyvet vitt magával s a könyv rögtön, vagy az apáca halála után a könyvtár tulajdona lett. így tudjuk, hogy Katharina Tucherin, egy gazdag nürnbergi családból származó apáca 23 db könyvet vitt magával a kolostorba. Elég tekintélyes számú könyvet ajándékoztak gazdag csa­ládok, lelkészek és testvér kolostorok is. Mivel a könyvek váratlanul megszaporodtak a kolostorban és a könyv­táron kívül más helyen (pl. sekrestyében, kóruson, az apácáknál) is voltak szétszóródva, ezért az új főnöknő új könyvtári termet teremtett: elkészít­tette a könyvtár katalógusát két példányban. 12 A kisebb formájú kata­lógus (1451—1457 közti időben készült) az apácák tulajdonában levő kódexeket sorolja fel 112 tételben. A nagyobb formájú katalógus(1455— —1461) a könyvtár teljes állományát sorolja fel 342 tételben. 13 A könyv­tárnak eszerint 454 db könyve volt, a jelek szerint a valóságban azonban még ennél is több, ugyanis a sekrestyében levő kb, 150 db könyv nem sze­repel a katalógusokban. Nürnberg városa 1525-ben a reformáció egyik buzgó híve lett 14 — a Szt. Katalin kolostor élete ettől kezdve egyre összébb húzódik s végre 1596-ban az elnéptelenedett kolostor a város tulajdona lesz — énekiskola és koncertterem lett belőle. A könyvtár értékes állományának egy része (kb. 100 db) a nürnbergi városi könyvtárba került, egy kisebb része szét­szóródott (pl. Bamberg, Berlin, Breslau, München, Wien stb.), egy csomó meg is semmisült belőlük s egy kis töredéke Altdorfba, ebbe a Nürnberg környéki kisvárosba vándorolt. Altdorf 1576-ban protestáns lett, gim­náziuma 1580-ban akadémiává fejlődött s 1622-ben egyetemi rangot kapott 197

Next

/
Thumbnails
Contents