A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Ötvös János: A kódexművészet emlékei a debreceni kollégiumi könyvtárban
— az egyetem könyvtárába húzódtak be a kódexek. 15 Ismeretlen események után innen indultak kódexeink titokzatos útjukra. Mikor Kazay gyűjteménye jegyzékét felkínálta Jankovichnak, mintául elküldött egy kódexet (ún. Stundenbuch-ot) is. Bár a vételből nem lett semmi, a kódex továbbra is nála maradt. Jankovich gyűjteményével együtt ez a kódex is bekerült a Széchenyi Könyvtárba. 16 Ebben a kódexben is olvasható a bejegyzés „Disz puchlein gehört in das closter zu sant Kathrein prediger orden In Nur", a kódex belső fedőlapján pedig 1717-ből származó altdorfi bejegyzés áll. Ez a bejegyzés arra enged következtetni, hogy a többi nürnbergi kódexeink is 1717 után indultak vándorútra s ismeretlen közbenső állomások után Debrecenben Kazay Sámuelnél kötöttek ki, hogy végül is a debreceni kollégiumi könyvtárban találjanak biztos őrzőhelyet. A 17 db nürnbergi kódexünk közül egyik sem szerepel az említett katalógusokban — íme ez is azt bizonyítja, hogy a kolostorban több könyv volt, mint amennyit a katalógusok felsorolnak. Viszont az is bizonyos, hogy kódexeinket külföldi, különösen német viszonylatban nem ismerik. Mittelalterliche Bibliothekskataloge Deutschlands und der Schweiz című hatalmas kiadvány csak a Széchenyi Könyvtár kódexeit ismeri és Huss Rikárd, volt debreceni professzor ismertetése alapján a Wittwenbuch nevű kódexünket (R 521) említi 17 tévesen az Egyetemi Könyvtárból. Kódexeink többségét Gertrud Gewichtmacherin perjelsége idején (1428—1469) írták a kolostorban. 3. A legfontosabb előismeretek birtokában lássuk most már a kódexeket. 1. Breviárium (nyári rész) szerzetesek számára. 33 X 23,5 cm. 305 fol., kéthasábos pergamen. 1428—1456 közt íródott. Jelzete R 451. Az 1—84 fól. határozottan szép írás (tömzsi, egyenletes betűi vannak) látszik rajta a gyakorlat — ezután még 5 különböző írás következik. A szöveget 6 mjniatúra, kék és vörös, a kódex második felében pedig vörössel díszített fekete kapitálisok, iniciálék elevenítik. A nürnbergi városi könyvtárban őriznek egy háromkötetes bibliát 18 , melyet Kungund Niklasin, a nürnbergi Szt. Katalin kolostor legszorgalmasabb apácája írt 1437, 1443 és 1445-ben. Fényképmásolatok alapján sikerült megállapítani kódexünk írásának azonosságát 19 , — jellemző tulajdonsága írásának : oldalt kidudorodó nagybetűk (pl. O, E, A stb.), a hosszúszárú betűk (pl. b, 1) felső végének jobb és bal oldalán egy-egy tüske van. A többi írás tulajdonosait nem kutattam, mert a minket érdeklő miniatúrák a Niklasin által írt részben találhatók. 7. fól. A lap baloldalán egy 3 X 3,2 cm nagyságú iniciálé látható / — kobaltkék alapon aranyfüst nagy A betű. A jobb oldalon egy 7,3 X 8 cm nagyságú miniatúra van, mely a feltámadást ábrázolja. A kép közepén négyszögletes kőlappal lefedett koporsó látható, erről száll le Jézus. Fején óarany glória, haja sötétbarna, kissé hosszúkás arca szakállas. Egyik kezét mintha esküre emelné fel (csuklóján látszik a szeg véres helye), másik kezében gótikus kereszttel díszített botot tart, amelyen hasított, fehér keresztes, vörös zászló leng. Hátul álló katona látható derékig — kékesfehér színben játszó, lehúzott sisakja miatt az arca nem látszik. A kőlap hátsó végénél szintén páncélos katona áll vörös palástban. Az előtérben 198
