A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Ötvös János: A kódexművészet emlékei a debreceni kollégiumi könyvtárban

— hogyan kerültek ezek hozzá, mikor tudtunkkal Kazay Németországban nem járt soha. Ki teremtette meg tehát számára a vásárlás lehetőségét, hiszen ebben az időben a kódexek már nem voltak mindennapi jelenségek a könyvpiacon. A kérdésre a feleletet egy kis kerülővel kell megadnunk. Kazay Sámuel diákkorában (1746—1750 közt) tanulótársa volt Sinai Miklósnak, a későbbi híres professzornak. Az ifjúkori barátság a két ember közt tovább mélyült, különösen mikor Kazay, mint kész gyógyszerész, véglegesen Debrecenben telepedett le. Közös volt a szenvedélyük: könyvszeretet és gyűjtés. Sinai könyvszeretetét áldásosán gyümölcsöztette saját könyvtárán kívül mint kollégiumi könyvtárigazgató (1760—1790). is, A pénzes Kazay pedig a maga szellemi élvezetére ritka és értékes művek megszerzésére költött nagy összegeket. A könyvszeretet vitte rá Sinait, hogy bámulatos összeköttetést építsen ki, melynek szálai Magyarországon kívül kiterjedtek Ausztriára és Németországra is. Lehetséges, hogy Sinai így szerezhetett tudomást valamelyik német antikváriustól a kódexek felől. Mivel sem a könyvtárnak, sem a maga részére nem vehette meg a drága kódexeket, ezért értesíthette Kazayt, sőt rá is beszélhette a vételre. A kódexek megszerzésének lehetséges még egy másik módja is: a híres Baranyai per aktái között (Docum. Baranyaiana, И. к. A 310.) említődik egy Herschel Lebe nevű óbudai ószeres, aki Kazayval 1758 táján jó viszonyban volt s nem egy régiséget adott el neki. Nincs kizárva, hogy ez a házi barát szerezte meg Kazay számára a kódexeket. 2. Korán kifejlődött az a szokás, hogy a kódex végén (explicitben) megnevezte magát az író, az írás helyét és idejét is. Ez a szokás azonban nem volt általános, különben is sok kódexnek csonka a vége, ezért nem ismerjük sok kódex keletkezésének eme lényeges körülményeit. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerjük az ismertetendő 6 db díszített kódexünk keletkezési helyét és idejét. Kódexeinket a beírások bizonysága szerint a nürnbergi Szt. Katalin domokosrendi apáca kolostorban írták és díszítették. Nürnberg ősrégi település; neve 1050-ben említődik első ízben a történelemben.

6 Királyi kiváltságok birtokában a város hatalmas fejlődésnek indult s a földesúri hatalomtól függetlenített Nürnberg hamarosan erős polgári város lesz. Szorgalmas iparos és kereskedő lakosságának munkája révén gazdagság, jólét uralkodott a városban. A középkor végén Nürnberg virágzó szellemi és művészi központ is lett — itt élt és működött pl. Michael Wohlgemuth (1434—1519), Hans Pleydenwurff (1420—1472) a nürnbergi fametszőiskola megalapítója, Albrecht Dürer (1481—1542) a nürnbergi művészet legkiemelkedőbb képviselője, Veit Stoss (1447—1533 híres építész, Regiomontanus (1471 —1475) híres csillagász, Wilibaldus Pirckheymer (1440—1530) híres humanista, Hartmann Schedel(1440—1516) híres humanista orvostudós, Koberger An ton (1440—1513) híres nyomdász és könyvkiadó. A bambergi püspökség joghatálya alá tartozó Nürnberg kedvelt helye volt a dominikánus rendnek. Kolostorukat 1248-ban alapították. Idővel — a XIII. században — a rendnek női tagozata is lett. Szt. Domokos szabályait elfogadó apácák megalapították Szt. Katalin konventjét s a férfi 196