A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Domokos Ottó: Adatok a debreceni kékfestőipar történetéhez

részletesen ki is fejtenek. A mesterségbeli részletek és egyéb helytörténeti vonatkozásai miatt bővebben idézzük a kereskedők 1830. május 17-én benyújtott vélemjémyét. ,,1-ször A Ns Festő Társaság a piatz közepén nyilván való hellyen akar műveivel kereskedést inditani, a hol minden szemek rajta meg akadnak, s ott tátva nyitva lévén portékáik, a vevőket oda ragadják, midönn mi, kik majd nyóltavan boltokba árulunk, a Piatz közepébe való ki rakodás tilalmas lévén, tsak boltjainkban vagy boltjaink előtt tartozunk árulni. De 2-szor A Ns Festő Társaság maga részére azt adja elő hogyha a piatzon heti vásáronként, mint a Kalaposok árulhat, úgy boltokat tartani nem kénteleníttetne, holott a Boltokat eddig sem árúihatás végett tartotta, hanem hogy ott a Festeni való fehér vásznakat által vehesse, a sok féle mustrákat, mellyek többnyire a ház Falára vágynak szegezve a Festetőknek meg mutathassa, s a mellyik mustra tettzik, a szerént azt Jegyző könyvébe bé írhassa, s rólla pecsétet adhasson. Mind ezek pedig egy ponyva sátorban, a Festetők megelégedésére hogy mehetnének végbe?; valóban a fog következése lenni, hogy a Ns Festői Társaságnak tehetősebb része ha heti vásárokonn a piatzon árúi, vagy árúitat is, de fenn álló boltját is nyitva fogja tartani, hogy ott mind a Festeni által adandó vásznakat által vehesse, mind pedig ha vevő akad azoknak tulajdon műveit is árúba bocsájthassa. Már pedig egy személynek Országos Vásárokon kívül két nyitott áruló hellyének lenni minden Czéh vagy Társaságbeli Privilégiumokkal ellenkezik,. .. 3-szor Mi szükség is olly kevés Személlyek bői álló Társaságnak a Maga árúit olly nyughatatlansággal s ki be hurtzolva árulni, mikor mi Kalmári Társaság Tagjai nyilván ígérjük, hogy ha nékünk ollyan Festett Jószágot, s annyi áronn mint a Külföldiek festeni fognak, kész szívvel tőilök meg vesszük, s hátra tévén a külföldieket, inkább Hazánkfiainak igyekszünk hasznokra lenni s tőllök örömestebb szívvel vesszük meg műveiket. Továbbá 4-szer A Ns Festői Társaság az is eleibe terjeszti a Ttts (Tekintetes) Ns Tanátsnak indító okul kérése be telyesítésére, hogy 50 ezer forint subsidiumba fejenként száz száz forintot fizettek azért, hogy a boltjaikban, mint mondják festett vásznakat s kartonokat árultak, holott sem a Ttts Ns Tanáts, sem a Kalmári Társaság azt nem is tudta, hogy ők még árúinak is boltjaikban, és azon subsidium mellyet akkor időben alig hogy hárman fizették, tsak a festőségre nézve vetődött reájuk. Azt adja továbbá elő a Ns Festő Társaság, hogy ők feles adót fizetnek, s ennél fogva hogy az adót is könynyebben fizethessék, minthogy mesterségek folyamatja is meg csökkent, engedödjön meg nékiek a piatzon héti vásáronként való áruihatás. Hát mi magunkról mit mondjunk? tsak magunk olatalmzása fedezheti fel róllunk a szemérmetesség leplét, s tiszta szívből tett segedelem adásainkat ortzapirulással kénteleníttetünk említeni. Mi 1793ban a Frantzia háborúkor egyszer 100 species Aranyat és 100 ftot, ismét 50 ftot adtunk, az50 ezer ft subsidiumban mind egyikőnk személy szerint 300-ftól kezdve le felé 20 ftig fizettünk, melly jóval többre ment 1000 ftnál; Adó Leveleink pedig meg mutathatnák mi nagy summát fizet a Kalmári Társaság az adó fizetésben is. Valóban nékünk is sok okunk volna a könnyebbülésünkért esedezni, de látjuk, ennek nem más mint az Idők mostoha környül állása az oka, mellyben mindennek meg nyugodni kelletik. Ezeknél fogva 5-ször Mi a Ns Festői Társaságnak nem ellenzük, nem is ellenzhetjük, hogy a magok által készült műveiket árúihassák, de árulják a magok boltjaikban, és tsak a magok által készült műveiket árulják, mert ha a másoktól vett portékákat árulnak, úgy kereskedést nem Festőséget gyakorolnak..." ez pedig elkobzás terhe mellett tilos az országos vásárokat kivéve. (Az országos vásárok megjelölése: januárban Remete Antal, Szt. György nap (ápr. 24.), Nagy Boldogasszony és Dienes napján.)

6 A festőket fojtogatja a más városokból és külföldről behozott áru versenye, ezért igyekeznek több értékesítési lehetőséget biztosítani maguknak, de a céhes világ kötöttségei ezt nem engedik meg. Jellemző a kor ellentmondásos viszonyaira, hogy míg egyfelől a festők jogaik bővítéséért, nagyobb kereskedelmi szabadságért küzdenek, ugyan akkor saját kiváltságaik fölött túlzott buzgalommal őrködnek. 1837-ben panaszt emelnek Ihm János „Posztó Nyíró és Dekatírozo" ellen, aki „.. .tetemes kárt okoz, még pedig mint kontár, az utzán függő tábláján is nyilvánosan ajánlja festéseit..." A festő céh a selyem és posztó festését ezután is gyakorolni akarja, mint 162