A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Béres András: Adatok a debreceni gubásmesterséghez

lévén, a szélső így megy egy nyüstkarikán át egy bordafog közt keresztül párosan. Már a többi szálak csak egyesével — a nyüstben vigyázva, hogy váltogatva — külsőbelső legyenek, már a bordába sorba mennek egymás után. Egy embernek elég babra munka, ritkán is kerül így rá a sor, mert folytatólagos munka idején a fentlevő melylyékkel lesz az új feltétel a nyüst előtt sorba összekötözve, ami gyorsan megtörténik. Míg a bordába is beszedett szálakat ismét az alsó dorongpálcára kell felkötni, hogy így felszerelve teljesen a szövő, megindulhasson a munka. •A szövés Elérkeztünk a legfőbb munkához, eddig semmi látatja a munkának, az csak a szövő megindulásával lesz látható, az eredményt itt érhetni el. Elhelyezi magát a munkás a szövőbe az ülésdeszkán, maga mellé téve szőrt, kéz alá állítva a motólát, rendbeszedi, felszorongatja az élőt a megfelelő vigyázattal ilyenkor, elnyomja az egyik lábitót, az így támadt nyíláson a mellyéknek átveti a motólát a lebontott béllel, amelynek végét a vicfonalon átfordítva a mellyék közé behúzza, s a bordával lehúzza egyenesbe, a lábitó váltással az átvetett szál már fogva van, s löki vissza a motólát. A láb váltja a lábitót, a kéz veri a bordát, s löki a motólát át és vissza, rendesen négy átvetés után a motólát az előfatartó tövének vetve, ráereszti a bordát, így az ki van támasztva és lehet rakni a sort be szőrrel, vagy fürttel,. Most maradjunk a szőrnél. A fléder szőr, ha vastagon lett hagyva a körömpőben, kétfelé szakítva veszi fogásként a kézbe, elül a vastagabb, vagy sarkas részét hagyva, az üstökét a szőrnek a kézfejen átfordítva, a végét markába szorítja a jobb kézen, a balkéz mutatóujjával az ellábitott mellyékből három szálat úgy vesz fel, hogy a jobb kézzel oda kínált szőrből a hüvelykujj hegyével, vagy körmével már egy csipetett be is rántott a mellyék közé, annak tövére így le is húzódik egyik szál a másik után, a sor végén kimaradó szőrvég a vicfonalon átfordítva csípődik a mellyék közé. Megjegyezni kívánom, hogy a kezdő jobb szélen való szál is kell, hogy ölelje a vicfonalat, vagyis úgy tétetik be, hogy ráforduljon a vicre. A berakott sort ellábítva ismét bél a motólával átvetve rávetődik. Négy átvetés után ismét szőrt kell rakni, így halad ez sorról- sorra, egyik sing a másik után — egy darab három sing, két darab lesz egy guba, hat sing. A sing egy régi ölnek harmad része, huszonnégy hüvelyk, ma 64 centiméternek felel meg. Az egyik darab a vállas rész ritkább, egyfelől azért, mert ott nem is szükség, hogy oly sűrű legyen, de főbb ok, hogy ne húzza el a vállat, mivel az egész guba-teher a két vállon van, azt húzza. A méréshez használt sing, rendesen egy füles gombba fűzött kétszeres fonal, ami a kívánt, s már említett hosszúságba a vicfonal mellé van beakasztva, ha elérte a szövéssel a megfelelő hosszúságot, ott fűzi be újra a gombot, s így már háromszor, hogy egy fél guba meglegyen. Meg kell jegyeznem, hogy a válldarabba másfél singnél jegy tétetett, hogy a kallóba, ahol sok mesternek a munkája jött össze —, felismerhető legyen. Minden mesternek más és más jegye volt, s azért tétetett épp középre a háton esve az a rész, hogy a kész gubákon is, mikor többen mentek egy szekéren a vásárra, könnyen látható és megismerhető legyen. Ha a fél guba kész lett, egy arasznyi úgynevezett kötöző hagyatott a mellyékből üresen, úgy kezdődött a másik darab, ami ha meglett másfél sing, akkor az első darab a meghagyott kötözőn középen keresztül vágva, a fél gubát le lehetett venni a szövőről, műhelybeli egyszerű kifejezés: a félgubát levágtam. A fentmaradó másfél singnek a végét a dorongpálcával egyenlően felcsiptették, s folyhatott a munka tovább, így szaporodtak a gubák, a rendes munka jutalmául. A fürtös guba szövése annyiban különbözött, hogy ott minden fürtszálat külön-külön tettek mellyék közé. Bal marokba tartotta a szövő ember a fürtöt, s jobb kézzel egy szál fürtöt kivéve a balkéz ujjával felvett mellyékszál alá becsapva, lőre rántotta. Itten már nem volt betartva a három szál alá való tétel, de a fürt hosszúsága volt az irányadó, ha a fürt hosszú volt, négy-öt szál alá is mehetett, csak a fürt egyenlően álljon, ahol látható. Az apró fürtű, vagy bárány gubánál volt ez igen-igen fontos, abban a hosszabb fürtöket ki kellett hagyni, mert a posztóba sem lehetett belenyújtóztatni, az a posztója rovására esett volna. A szép aprófürtű gubánál, ha a sor berakatott, úgy az élőn a szövött részt kézzel felütögették, így az apró fürt, minthogy talpra állott, ha valamelyik hosszabb volt a többinél, kivenni és úgy tenni helyére, mint a többi kívánta, hogy mikor az a szövőről levágva és felrázva lett, úgy nézett ki, mintha egyenlőre lett volna nyírva. Szép munka volt, de türelmet követelő, valódi művészet a fürtöknek elrendezése benne, mert tudnivaló, hogy a juhon, bárányon sem mindenütt egyforma szép göndör a gyapjú, s hány gyapjúból lett egy szép guba, de azt úgy osztani el, hogy ne csalja meg egyik a másikat, s feltűnő folt ne legyen egyiken sem. -r 151