A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Béres András: Adatok a debreceni gubásmesterséghez

Hozzátartozó, nem kicsinyelni való munka volt a szárítás sem. A gyapjút csomóba hagyni vizesen nem lehetett sokáig. Igen hamar bemelegedett, összefülledt. Az időt megrendelni nem lehetett, így nem egyszer a legjobb reménnyel megkezdett mosás — sok bosszúsággal telt, időpazarlással nyert befejezést. Egy nagyobb tömeg gyapjú kimosása és beszárítása felért egy főnyereménnyel.. Felemlítem, hogy egyes — kistőkével dolgozó mestereknek — mily kellemetlen kínlódás volt őszi és téli időben ezen munkálatok végzése, azt ki-ki elképzelheti, de a kénytelenség parancsol. Itt «említem meg, hogy a göndör szőrű, úgynevezett fürtös gyapjúból a fürtöt zsíros állapotban kellett kiszedni, mert annak a munkálása úgy volt könnyebb. Csak ami így hátra maradt, mint fiirtaj ment mosás alá. Ugyanúgy az apró bárányfürt miknek kiszedése téli szórakoztató munka volt. Idő is kellett hozzá bőségesen, de nem kellett mosni, szárítani, kitelt a szélből. Helyes időbeosztás a munkához. Válogatás A beszáradt gyapjú válogatására, osztályozására kerül a sor, amint azt a gubának tetszetősebb, mutatósabb kiállítása szempontjából a gyapjú felmunkálása kívánta. Rendesen négy — nagyobb tömegnél ötfelé válogatódott, ez utóbbi esetben a gyereknek való gubák is számba jöttek. A leghosszabb szálú a vállszőr elnevezés alatt — mint elsőrendű minőség, ha bőven telt, örömet szerzett a mesternek, tudta, hogy szép kiállítású, s mutatós munkái lesznek, amit jobban értékesíthet. Megjegyzem itt, hogy a válogatás után nem gyapjú, hanem szőr néoen szerepel az anyag. Másodrendű az utána következő apróbb, kurtább szálú gyapjú, az alj szőr. Mint az elnevezése mutatja, a guba aljába való. Ezen minőséget osztották kétfelé, ahol nagyobb számú gyermekgubára számítottak. Önként értetődik, hogy az apróbb szálúakat hányták félre a kis guba szőrnek. Még rövidebb szálú, de puha, pamutos tapintatú és természetű lett a mellyéknek való. E közé az éles, kérges törős szálú nem volt alkalmas, mivel ez vékony fonalnak fonatott meg. Annak erősnek kellett lenni, amire a puhább gyapjú jobban megfelel. Végül jött az egész apró, posztós, görcsös, éles törős, szóval az alja a gyapjúnak, mint hátgyapjú aj, a mit a szűcsgyapjúval elegyítve, mint bélnek való dolgoztatott fel. Nagy megkönnyebbülést jelentett a mesternek mikor idáig eljutott. Eddigi munkájának még semmi látatja nem volt. A munka ezután kezdődik. Szakgotás, tépés Ezen a műveleten minden gyapjúnak keresztül kellett menni a fürt kivételével. Tudvalevő, hogy a gyapjú, amint a juhokról lenyíratott, többé-kevésbé posztószerűen, összecsapzottan egy darabba áll, úgy szaggatódik szét a válogatásnál, melyik hová való. Első ízben a mellyiknek valót vesszük munka alá. Mostmár apróra szét kell szaggatni az egész tömeget, aztán jól összerázni, minél jobban összeőgyeledjen, hogy egyenlő legyen, akkor lehet fogni a /epéshez. Ez a szaggatás könnyű munka volt, 4—5 éves gyermek is végezhette, ha volt türelme, amit a szülei szigor kellően tudott fokozni is. A gyapjú posztós részét csipkedni szét apróra, hogy a tépés könnyebb és haladékosabb legyen. Ebből állott a szaggatás. Ha ezzel is kész voltunk/vettük elő az első szerszámot. A felszerelt csikót, vagy tépő széket, amelyet ezután sokat fogunk használni. Valódi neve: tépő szék. Rajta ül az ember, s úgy tép. A csikó rövidesebb kifejezés, — mint becenév. Négy lábon áll, szétvetett lábbal ül rajta az ember, mintha lovagolna, elöl a feje megtömve szaggatott gyapjúval, rászerelve a körömpő, mit Mózes táblájának is csúfoltak. Mint látható, a körömpő páros szerzám, melynek az egyike — azaz a félkörömpő felerősítve a tépőszékre, hogy ne mozogjon a munka alatt. A másik fél szabadon van, hogy a munkás úgy használhassa, amit a munka kívánja. Az egyént, ki dolgozik — nevezzük egyszerűen munkásnak. Lehet az illető mester, segéd, vagy tanuló, a fő az, hogy dolgozzon. Kész van minden. Ráül tehát a munkás a csikóra, a felső körömpő fogójánál fogva, leemeli, hogy az alsó körömpőre egy rendes csipet gyapjút rátegyen, most a bal kézzel is megmarkolja a fogó markolatát, s így két kézzel, de nem rányomva, húzza végig egymáson, majdnem annyira, hogy csak a fogak hegyei érik egymást háromszor-négyszer, akkor ismét tesz alá egy csipetet, ha ezt is elsimította, visszafordítja a felső táblát, úgy húzza le egymáson, miáltal a felső körömpőbe levő gyapjú úgy marad az alsó táblán megfordítva, hogy a felső simára fésült része van felül, úgy most a húzás alatt az kerül a fogak közé alul, hogy sorba szálára jöjjön az egész. Ugyancsak megfordíttatik az alsó táblában levő 10* 147