A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Béres András: Adatok a debreceni gubásmesterséghez

itt vagyok képletben úgy, amit az csekély tehetségemtől telik, ami ha fogyatékos leend — szíves elnézésüket kérem, nem lévén hivatásos tollforgató, csak olyan műkedvelő. : . ... ....' Lesznek sokan, — bár ma is vannak — akik azt sem tudják, mi is hát vagy milyen is az a guba? A guba tiszta magyar juh-gyapjúból készült oly felső ruhadarab, melyet az emberi leleményesség talált ki és készített el saját testi épségének és egészségének védelmére, az idő viszontagságai ellen. Szükségesnek vélem azon kifejezést, — tiszta magyar juhgyapjúból — megmagyarázni. Magyar juhok neve alatt a juhoknak azon fajtáját értettük, melyeknek hosszúszálú, s többnyire göndör fürtös gyapjúja van, a birka (német juh) gyapjúja gubába nem volt használható. Míg a tiszta jelző nemcsak a gyapjú tisztaságára vonatkozott, hanem arra, hogy. csak tisztán juh-gyapjút és új gyapjút volt szabad használni a guba előállításához Debrecenben. Másfele voltak mesterek, akik marhaszőrt, ócska bundáról lenyírott gyapjút is használtak. Debrecenben nagyon őrködtek a munkálandó gyapjú tisztasága íelett, ezért kellett a táblát a vásárokon is kifüggeszteni: Debreczeni tiszta gyapjúból dolgozó gubás mester. Gubás mesterekről Gubás mesterek voltak sok fele az országban, mindenütt más és más kiállítású, azon vidékek kívánsága szerint készített munkákkal. Legközelebb Nyíregyházán, hol legjobban igyekeztek utánozni — legalábbis kiállításra a debreceni munkát, de a gyapjú tisztaságát nem tartották fontosnak, mivel az ccska gyapjút is feldolgozták. Kevesen is voltak. Annál nagyobb létszámú társulat volt Nagykárolyban, akik szintén tiszta gyapjúból dolgoztak, de a gyapjút előre megfestették, csak kevés úgynevezett szín gyapjút — (szép színű, sötétszürke) — vegyítettek a festett szőrhöz, így nem fekete, hanem szürke gubát is készítettek, gombos szegessel állítva ki a vásáron. Ne.kiek vászonra festett cégtáblájuk volt a tiszta gyapjú jelzéssel. Ezekkel érintkeztünk legtöbbet az egész Szabolcs megyében. Szintén nagy számban voltak mesterek Szathmáron. Ők már fehér gubákat készítettek. Az ő szövésmódjuk nagyon eltérő volt. A szálas gyapjút is felfonták, s úgy megszőve húztak szert neki. Jó bő volt, de kurta, amit legjobban a tiszaháti almás asszonyok, tutajosok viseltek és vásároltak. Kevesebb számú társulatok voltak Nagyváradon, Margitán, Somlyón, Zilahon. A felvidéken Miskolc, Szántó, Kassa, Sátoraljaújhely, Göncz, Ungvár stb. Mindezeken a helyeken kevés számú társulatok működtek, az anyag tekintetében nem voltak válogatósak, csak minél olcsóbb legyen. Marhaszőr, ócska gubadarab stb. Nem akarom untatni az olvasót felsorolásával a fenti helyeken folytatott munkáknak, nem is tekintem ide valónak. Ezek után nem lehet feltűnő, ha a debreceni guba a legjobb hírnévre tett szert. Fokozza az elsőrendűségét az is, hogy a szép apró fürtű, úgynevezett bárány-guba csak Debrecenben készült, ami igen híres volt. Beleszőtték népdalba: Guba, guba apró fürtű guba stb. Meg is érdemelte, mert az valóságos művészet volt és nagy szakértelmet követelt, de idő is kellett hozzá és igen-igen nagy türelem. Majd hátrább a munka folytatásánál még rátérek. A gyapjúról A gyapjú minősége a termelő vidékek szerint más és más volt, úgy lett osztályozva a használhatóság szem előtt tartásával. Elsőrendű volt a szűkebb hazánk — Debrecen város és környékének nagyobb részben barna, szürke színű, finom selymes tapintatú, alapjában valódi göndör fürtű gyapjú. Igazi szép apró fürtű gubát csak is ezen fekete fajta bárányok gyapjújából lehetett előállítani. A fehér már nem volt oly szép báránynak, míg nagyobb korban az úgynevezett tokjó szőrűnek, az volt elsőrendű, amiből a céhrendszer idején a remeket is készítették a fiatal mssterek. Bár a régi időben nagy és virágzó juhtenyésztés volt Debrecenben és környékén, de a nagy számban levő mesterek számira mégsem volt elég a gyapjútermés. Gyapjú beszerzés végett eljártak Erdélybe, Tordára, Kolozsvárra, mint legfőbb bevásárlási helyekre. Majd késabb a szamosújvári örmények közvetítésével szerezték be ezen jó minőségű minőségi gyapjút, ami csak símaszőrű gubának volt alkalrhas és elsőrendű, mivel sima egyenes szálú, göndörség nélküli volt. Közvetítő kereskedelem útján jött a legnagyobb tömeg gyapjú Lengyelországé 10 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 145