A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Iváncsics Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban

szíj jelébb-szíjj elébb...") A torok megásása után már csak „kurtanyelű" szerszámokkal dolgozhattak. Ha kemény volt a föld, a veremvágóvat 3. o. ábra) vágják fel a földet és vödörbe lapátolva szedik ki a készülő veremből.

26 A verem öblét a kívánalomnak megfelelően szélesítik. Erős, tömött „sárgafőd" esetében 6—8 méter átmérőjű vermet is nyugodtan ástak. Egyébként ha nagy vermet terveztek, akkor a torkot is hosszabbra hagyták. A korábbi időszak gabonavermei nagyobb méretűek voltak, mint a mai vermek. Belviláguk 4—6 méter között ingadozott. Mélységük is elérte legtöbb helyen a 4 métert. Az adatközlők közlései szerint ezek a gabonások átlag 40—45—50 köblösek voltak, ami közel ugyanannyi mázsa terményt (rozsból 1 köböl — 1 q-val) jeleritett. A mai vermek jóval kisebbek. Egy-egy ha akad köztük „régi" méretű. 3 méternél mélyebb, 2—3 méter belvilágúnál nagyobb (3. m. ábra) már átlagon felülinek számít. A kiásott verem oldalát veremvágówdl simára nyesték és az alját is egyenesre vágták. Egy verem elkészítése 2 embernek 2 napi munkájába került. A verem belvilágának elkészítése után a verem száját csinálták meg. Á veremből kikerülő föld egy részét a száj környékének magasítására használták fel. Ahol a felső talajréteg is jó kötött volt, ott az ily módon kiképzett veremnyílás maradt véglegesnek. A gabonásvermek száját gondosan kiképezték. Vagy fából ácsoltak rámát, vagy régi törekrosta kérgét tették rá a nyílásra és tapasztották körül.

27 A mai vermek egyrészénél még megtalálhatjuk a régi rámás szájformát (3. 1. ábra). Leggyakoribb a körben gallérszerűen feltöltött-szájú verem (3. i. ábra, XVIII. tábla 1—2., XIX. tábla l.).

28 Ezt a formát főleg a laposabb, vizenyősebb udvarokon használják. Általános a kissé magasított, rámanélküli veremszáj is (3. j. ábra, XVIII. tábla 2.) és az egyenesvonalú, de téglával 2—3 sorban körülbélelt száj forma (3. k. ábra). A gabonásvermek lefedése a mai vermek fedésétől eltérően történt. A lefedés módját a veremben tárolt termény határozza meg. A gabonaneműeket „lefojtották", míg a krumplit, répát stb. szellőzni hagyják. A gabonával megtöltött verem torkát megtömték polyvával, egészen a föld színéig. Egynémely helyen közvetlenül, másutt a föléje helyezett kúpalakú fedővel együtt „sározták" le körben, légmentesen. Verembontáskor a „kupolát" körülvágták és így fordították le róla a tetőt, hogy a polyvát kiszedve, a gabonához jussanak. A mai vermek tetőformái eléggé változatosak. Az a tény, hogy a vermet nem légmentesen zárják le, hanem levegőzni hagyják, magával hozta a különféle egyszerű és szükségmegoldásokat. A verem lefedésének legegyszerűbb formája az a mód, amikor néhány deszkával takarják le a nyílást. Egy másik módja, hogy a verem száján keresztbetett karóra két összeszegezett ajtóformájú deszkát hajtanak rá (3. f. ábra és XIX. tábla 2.) és ily módon a verem szellőzését is biztosítják. Ezt a lefedési formát Szentpéterszegen ajtóstetőnek nevezik. Gyakori a veremre borított háztetőformájú, deszkából készített kunyhós tetőforma is (3. с ábra, XVIII. tábla 1.). Sok esetben találkoztunk Berettyószentmártonban a cserepes és deszkás /e/ó'típussal (3. b. és d. ábra). Néhány vermen grádicsosnak nevezett, deszkából összerótt tetőt láttunk (3. e. ábra). Ritkán előfordul (az istállók tetején látható szellőzőkhöz hasonló) tornyostető is (3. a. ábra). Az egyes tetők méretei a száj méretéhez igazodnak és általában 70 X 80 cm nagyságúak. Magasságuk 60 — 70 cm között mozog. Az említett tetőkön kívül a vermeket egyéb módon nem volt szo119