A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Iváncsics Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban

Az aránylag magas szénsavas mész (CaO%) azt mutatja, hogy a terület alapkőzetét a lösz adja, felül elmezőségiesedett (humoszosodott). A vermek esetében kétféle égetési móddal találkoztunk. A nem gabonaneműek tárolására használt vermeknél a talajban levő mész a párnapi „füstölés" (gyenge égetés) alkalmával a levegő C0

2-t felveszi és a jelenlevő kevés nedvességgel átalakul (CaO -f- C0

2 = CaC0

3

). Ebben az esetben ugyan az a folyamat megy végbe, mint amikor a mészhabarcs a falban megszilárdul. A gabona tárolására készített vermeknél (korábbi típusok) az égetés több hétig, erős tűzzel, magas hőfokon történt. Az égetésnél elért max. 6—800 C°-on a talaj agyagos részei szilikátosodási folyamatokon mennek keresztül (alumínium és kalcium szilikátokká alakulnak). A verem ilyenfajta kiégetésénél végbemenő folyamatok azonosak a kerámiában és a téglaégetésnél lejátszódó folyamatokkal, természetesen az égetés mértékétől, az elért hőfoktól függő eredménnyel. A pH érték pedig a talaj szerves életének kialakításában játszik fontos szerepet. (A pH-t viszont a mésztartalom mértéke erősen befolyásolja.) A savanyú talajok (amikor a pH értéke kisebb 7,0-nél) a vermelés szempontjából káros, különféle gombák elterjedésének kedveznek. A vizsgálatok semleges, ill. gyengén lúgos (pH 7,0-nél nagyobb) kémhatású talajokat mutattak ki. A gyengén lúgos talaj a baktériuméletre nyújt lehetőséget, melyek jelenléte és működése a terményraktározás szempontjából közömbös.

22 Veremkészítés Az egykori gabonás vermeket úgy nyomtatás ideje táján készítették.

23 Korábban csak kerekvermet készítettek. Minden faluban voltak jó veremásók és azokat hívták el a gabonások készítésére. A szegény ember maga ásta a vermét, de a kútját már ő is segítséggel csinálta. A jómódú gazda vermeit ilyen kútásó-veremásó szegényemberek készítették, meghatározott mennyiségű terményért. Először a verem helyét választották ki. Mindig olyan helyre ásták, ahol nem volt útban. A régi gabonavermek az utcán állottak, főleg biztonsági okokból (vö. 16. jegyzet). A szentpéterszegi adatok szerint az utcai vermekből éppen olyan jól lehetett lopni, vagy talán még jobban, mint az udvaron levő vermekből. Az udvari vermeket ugyanis (egy-egy házban sokszor 5—10) kutyák őrizték. Néhány adat szerint kamrákban is ástak vermeket. Ezek titkosak voltak. Számuk főleg a háború alatti időkben szaporodott meg. A kerekvermet két ember készíti. Egy ember ássa, a másik pedig egy kötélre kötött vödörrel húzza ki a földet a veremből. Miután az ásóéllel körülrajzolják a verem szájnagyságát, ásni kezdik a vermet. A száj nagysága 70—120 cm között váltakozott.

25 Nagyobb űrtartalmú veremnek a szája is nagyobb volt. De a veremszáj nagysága függött (főleg a ma használt vermek esetében, amelyekbe gyakrabban járnak le, mint a gabonásvermekbe) a házban lakóktól is. Öregebb, vagy kövérebb tulajdonos, a könnyebb lejárás kedvéért szélesebb szájat hagyott vermének. Persze a verem akkor volt igazán jó és úgy védte legjobban a terményt, ha a szájnyílása kicsi volt. Ha az ásással a verem torkát megásták (azaz 80—120 cm mélyre értek) és a gödör kötésig ért, lassan szélesíteni kezdték a vermet. („Lejjebb 118