A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Iváncsics Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban

Amint a fentiekből kitűnik, mindig olyan helyre készítik a vermeket, ahol a szekércsapástól távol esik, de védve van a nehezebb állatok elől is, amelyek könnyen beomlaszthatnák a vermet. A ház elején, és a házzal szemben a kerítés melletti elhelyezés a régebbi gabonások elhelyezésének emlékét őrzi minden valószínűséggel. Áz épülettel szemben a telken való elhelyezést a célszerűség magyarázza, minthogy ezek a vermek (ha krumplis, a konyhánál ha répás, az istállónál) a bennük levő termény felhasználási helyéhez közel vannak elhelyezve. A néhány előforduló sírveremnek az elhelyezése is az utóbbi módon történik. A vermek talaja Az adatközlők elbeszélése szerint a legjobb veremtalajt a tiszta „sárgaföld", a sárga agyag adja. Veremásás közben a talajvizet nem szabad érinteni. Jó vermet csak olyan földbe lehet ásni, ahol „faragni köll" a földet. Az ilyen verem talaja nem kemény, de tömött. A veremvágó (3. o. ábra) alatt forgácsokra hullik szét. „Látni köll azt a fődet" —mondják —, „de minden felé lehet vermet ásni a faluba, csak a laposokba nem a víz miatt". Mindezeket, de a verem használatára, kiégetésére, tulajdonságaira stb. vonatkozó megállapításokat alátámasztja a talajtani vizsgálat is. Rónai A. a következőképpen jellemzi a vidék talajviszonyait: A sárrétek talaja szerves agyag, iszapos agyag. A sárrétek vidékét rendszerint fekete réti agyag öleli körül. Az agyagos réteg vastag, 10—30 méteres fúrások sem érik el a fekvőjét. A talajvíz a réti agyag és a tőzegsár alatt rendszerint mélyebben áll (5—6 m), mint a homokterületek, öntésföldek vékony lösszel borított felszíne alatt. Berettyószentmárton hátárában a felszínt főleg ártéri agyag és iszap borítja, amelyre vékony felszíni löszréteg telepedett. A felszínt fő vonalaiban a folyóvízi erózió alakította ki.

18 A talajvíztükör felszínalatti mélységét ábrázoló térkép szemléletesen mutatja a mély talajvizű, tehát ebből a szempontból veremkészítésre alkalmas területet (2. ábra). A térképre rajzolt kör középpontjában fekvő Berettyószentmárton éppen a legmélyebb (4—6 méteres) talajvízzónába esik.

19 A vizsgált adatok és a lakosság visszaemlékezése szerint a talajvíz ingadozása a legvizesebb években sem veszélyeztette a vermeket.

20 A vermek talajának vizsgálatára Berettyószentmártonból 3, Szentpéterszegről pedig 2 veremből származó 15 különböző mélységből vett minták szolgálnak. Minden veremből 3 mintát vettünk, mégpedig 60, 150 és 250— 300 cm mélységből. Az így kapott sorozat egy talajszelvényt képez. A minták vizsgálata három szempontból történt. Az alábbi táblázat első része az agyagfrakció %-át mutatja, vagyis a mintában előforduló 0,02 mm-nél kisebb, leiszapolható agyagos rész százalékos előfordulását adja.

21 A következő táblázat a szénsavas mész százalékos (CaO) előfordulását rögzíti. Ez a mészmennyiség a verem kiégetésénél, a talaj szerves életének kialakulásában játszik fontos szerepet. A harmadik táblázat a talaj savanyúvagy lúgos kémhatását (pH) mutatja, amelynek a terményeltartás szempontjából (gombásodás stb.) van jelentősége. A fenti szempontok szerint történt vizsgálat a következőképpen alakul: 8* 115