A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

JEGYZETEK : 1 Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorjg Bp. 1949. 240. s köv. 11.; U. ő.: A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bp. 1949. 113. s köv. 11.; Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. Székéig György szerk.: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Bp. 1953. с kötetben 128—140. 1. 2 Mályusz Elemér: i. m. 131—132. 1. 3 Szabó István: A magyar parasztság története. Bp. 1940. 25. 1. 4 A szabad királyi városok száma Magyarországon a XVII. század végén is csak 32 volt. Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 45. 1.; Vö.: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 545. 1. 5 Bocsaki István 1605. december 12-én Korponánkelt kiváltságlevelének eredetije Debreceni Állami Levéltár (a továbbiakban DÁL) Hajdúkerület levéltára. Privilégiumok. 320 csomó No. 1., az 1606. szeptember 2-án Kassán kelt privilégium eredetije ugyancsak DÁL. Hajdúkerület levéltára. Privilégiumok. 320 csomó No. 4. A fenti oklevelek nyomtatásban először (Pély Gábor összeáll.) Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium ex Legibus, Privilegiis, aliisque monumentis depromtus. sz. n. h. é. n. (kb. 1835-ből való) с jelentésében látott napvilágot; a kiváltságleveleket magyar fordításban többek között közli Varga Geiza szerk.: Hajdúmegye leírása. Debrecen, 1892. 5—14. 1. 6 Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. Szabó István szerk.: Agrártörténeti tanulmányok. Bp. 1960. c, kötetben. 7 A nyíregyházi hajdúk privilégiuma 1640. május 17. Közli Komáromy András: Hajdú szabadságlevelek. Történelmi Tár, 1901. évf. 607—608. 1. 8 A hernadnémeti hajdúk privilégiuma 1630. május 24. Közli Komáromy András: i. m. 605—607. 1. 9 A szederkényi hajdúk szabadságlevele. 1651. június 4. Közli Dankó Imre: A Sajó—Hernádmeliéki hajdútelepek. Sárospatak, 1955. 34—37. 1. 10 Luc szabadalomlevele 1642. augusztus 30. Közli Dankó Imre: im. 30—32. 1. 11 Kemény János, Erdély Ország fejedelmének autobiográfiája. Kiadta Rumy Károly György: Monumenta Hungarica. Pest, 1816. II. köt. 25. 1. 12 Györjfy István: Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése. Magyar nép-magyar föld. Bp. 1942. с kötetben 155. 1. lä Málnási Ödön: Hajdúszoboszló története. Debrecen, 1928. 8—9. 1. 14 Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932. 13. L 15 „ad desertas tunc possessiones, Szoboszló, Nánás, Hadház, V. Pérts et Polgári". . . Kiadva Origó et Status Privilegiatorum... 14—15. 1. 16 Nyáry Pál levele Thurzó Györgyhöz és Forgách Zsigmondhoz 1607. március 1-én. Közli: Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Történelmi Tár. 1900. évf. 419.1.; A hajdúknak 1607. október 24-én kelt Homonnay Bálinthoz küldött levele. Közli Komáromy András: im. (Tört. Tár. 1900) 422. 1.; Rácz István: A hajdúság története. Hazafias Népfront 1957. 27—28.1. 17 A nánási hajdúk korai letelepedésére mutat egy 1655-ből fennmaradt végrendelet pecsétfelírása: „Sigillum oppidi Nánás Anno 1611." Barcsa János: HajdúNánás város és a hajdúk történelme. É. h. n. 36.1. 18 Idézi Győrffy István: im. 163—164. 1. 19 Idézi Barcsa János: im. 73. 1. 20 Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Etnográfia, 1955. évf. 99—102. 1. 21 1630-ban pl. „Szoboszlón lakozott Szilágyi Tamás arra vall Szabolcs vármegyében nemes Szoboszlón az Nagi utcában levő karddall keresett jószágott úgymint az egy nemes háznak az felett" eladta. DÁL. Szoboszló város jegyzőkönyve L köt. (a továbbiakban Jkv.) számozatlan oldal; az 1631. március 15-i feljegyzés szerint „Szoboszlón lakozó Nagi Miháli arra vall, eörök áron Szabolcs vármegyében nemes Szoboszlón levő karddal-keresött nemes háza után való kertjét" eladta. Jkv. I. köt. számozatlan oldal; Szőke János 1631. augusztus 21-én tett vallomása szerint „nemes jószágátt" fél nyilas földön kívül eladta. Jkv. I. köt. számozatlan oldal; 1638. február 25-én Szabó András özvegye ugyancsak „nemes jószágát" adta el. Jkv. I. köt. 12— 101