A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus

kodás vagy orvgazdaság többszöri megismétlődésekor sem alkalmazták e szigorú megtorlást, mindig arra hivatkozva, hogy „emberséges emberek kérésére" a tanács a kemény büntetés alkalmazásától elállott. Egyetlen olyan adatot sem találtam, amely Szoboszlón a XVII. században halálos ítélet végrehajtásáról számolt volna be. Szoboszlónak nem is volt hóhéra, a XVII. század végén egy alkalommal a debreceni hóhér járt kint,

86 de hogy milyen megbízatással, azt nem sikerült felderíteni. Más esetekben — mint utaltunk rá — paráznaság, istenkáromlás, tilosbanlegeltetés stb. Szoboszlón is alkalmazták a pénzbírságolást és a megvesszőzés büntetésnemét. Szoboszlón a pénzbüntetés nagyságát nem tudjuk megállapítani, Polgáron a paráznákat 12 forint összeg fizetésére ítélték.

87 Valószínűnek kell tartanunk, hogy a pénzbüntetés összege Szoboszlón is hasonló lehetett. A pénzbírságolás esetén az összeg egyharmad része a főkapitányé, illetve hadnagyé vagy bíróé volt, a másik rész a tanácstagokat illette, míg a fennmaradó harmad a város jövedelmét gyarapította. De arra is volt példa, hogy a szoboszlói tanács a börtönbüntetést is alkalmazta. Különösen a garázdaságra hajlamos legényeket vetették a „pogány ház"-nak nevezett tömlöcbe, amelyre a város hites porkolábja ügyelt fel. A hajdúvárosok — így Szoboszló — igazságszolgáltatási fellebbviteli fóruma a magyar király joghatósága idején előbb a Forgách-féle instrukció értelmében a kassai kapitány, majd 1686. után a szepesi kamara, az erdélyi fejedelemség uralmának az időszakában pedig a kallói főkapitány volt. A feljebbviteli bíróságoknak sok gyakorlati jelentőségük azonban nem volt. Szoboszlón a XVII. században mindössze 4 olyan esetet találtam, amikor a per az ún. kassai hadiszéken ért véget: 1639-ben Vas Mihály örökösödési perében, 1640-ben Rácz Mihály többrendbeli lopása ügyében, ugyanebben az évben Kálmán István és Szerepi István egymás ellen folytatott keresetében s 1642-ben a betöréssel vádolt Nagy Pál esetében hozott döntéseket a kassai ítélőszék.

88 A legtöbbször azonban a szoboszlói tanács ítélkezését véglegesek lehetett tekinteni. Végeredményben tehát azt állapíthatjuk meg, hogy Szoboszló város szervezeti felépítésében és kormányzati funkciójában a XVII. század első évtizedeiben a katonai jelleg még domináns szerepet töltött be. E városi keretbe települő katona-közösségnek a vezéregyénisége kezdetben a kapitány volt. Ahogyan azonban letelepült életforma kezdett általánossá válni és megszilárdulni, különösen pedig az 1660. évi csaknem végzetes török pusztítás után a fegyveres erejében és létszámában erősen megcsappant város népe is a polgári életmódnak megfelelő közigazgatási apparátus és önkormányzati rendszert épített ki. így mindenképpen azt mondhatjuk, hogy a letelepedés kezdeti évtizedeiben még oly sok sajátos vonást is felmutató Szoboszló város — egyáltalán a hajdúvárosok — a XVII. század végére, a Hajdúkerület megalakulásának időszakára igazgatási rendszerében, életformájában s önkormányzati tevékenységében csaknem teljesen hasonult a korabeli városokhoz, a nagyhatárú alföldi mezővárosoktól talán csak az különböztette meg, hogy nem magánföldesúri, hanem királyi fennhatóság alatt állott. Rácz István 100