A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

A totemizmus maradványai a magyar táltos hagyományban Róheim Géza emlékének A magyar néphit egyik sokat emlegetett alakja a táltos. A reá vonatkozó hiedelemkör s általában keleti hagyományaink fenntartásában nagy szerepet játszik a pásztorréteg. A pásztorkodás, mint hagyományos életforma a maga zárt, erősen patriarchális szervezetével konzerválta a legjobban ősi kultúrjavainkat s pásztoraink őrzik a leghívebben a sámánizmusban gyökerező táltoshitet is.

1 A táltos származására, tevékenységére vonatkozó adatokból, leírásokból — többek között — megtudjuk, hogy a táltos ősei állatok, a táltos állattól származik. Róheim G. közöl egy adatot a XIX. század közepéről a Csallóközből. Az eredeti forrás szerint „a táltos ember fogakkal jön a világra, nem vált fogakat; de ha bába vagy más kibeszéli a titkot, akkor a táltos gyermeket föl nem lehet nevelni, elhal azonnal. Állatok is szülnek táltost, különösen a lovak, s ezeket is csak titkon lehet fölnevelni, s akkor csak táltos ember használhatja. Ha egy ilyen táltos lovat szerzett, avval nagy dolgokat visz véghez a háboróban (így!), különösen a háborúban nagy győzelmü leszen. A táltosnak tudománya nagy, ő tudja, hol rejtőznek kincsek a földben ; de nincs hatalma azt fölvehetni. Azonban tehetségében áll alakját változtatni, különféle állat formát vehet magára, jobbára pásztor vagy béres alakjában lappang, minden hetedik évben kénytelen elmenni más országba és az ottani táltossal megvívni, s a melyik e vívásban győz, annak országa az évben igen termékeny leend."

2 Békés megyében az egyik táltost gyermek korában — mint ölbeli gyermeket — egy bika hozta el a szarvai között a pásztorokhoz. Kérdezősködtek a gyermek szülei után, de nem találták meg őket. Az egyik pásztor szerint „bika csinálta" azért olyan erős.

3 Biharban egy leányra ráugrott a farkas és „megnyomta". A leánynak a farkastól fia született, aki olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a táltos. A gyermek erős volt, cigánybőrű, farkasfog volt a szájában, hét esztendős korában szőrös volt a melle és az ágyéka. Az ereje olyan nagy volt, hogy nem bírtak vele a legények.

4 A húszas években a gádorosi és a szentetornyai (Békés m.) határban kóborolt egy furcsa ember. Balog János volt a neve. A tanyákon alkalmi munkákból élt: kutat tisztított, a trágyából tüzelni való tőzeget taposott, 1 Gunda В., A magyar népi Aűveltség keleteurópai helyzete ; Ortutay Gy. (szerk.), Néprajzi tanulmányok, Budapest, 1949, 7. Gunda В., A néprajz és a magyar őstörténet; Ligeti L. (szerk.), A magyarság őstörténete, Budapest, 1943> 222. 2 Róheim G., Magyar néphit és népszokások, Budapest, 1925, 14 ; Karcsay G., Népismei adalékok. Üj magyar Múzeum, II. VIII. fűz., Pest, 1852, 500. 3 Szűcs S., Adatok az alföldi táltosok ismeretéhez. Ethn. LIV. (1943) 84. 4 Szűcs S., i. m. 84. , 63