A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

előtét tapasztott az istálló hátsó falára, kemencét rakott, herélte az állatokat, agyonverte a tanyasi elöregedett kutyát és macskát, irtotta a patkányt, elásta a dögöt és más hasonló munkát végzett. Azt beszélték róla, hogy táltos és „nem ő dolgozik." Csak tejet ivott s megmondta, hogy melyik tehéntől fejték azt a tejet, amit elébe raktak. Hátul borjú fogai voltak. Néha hónapokra eltűnt s ilyenkor azt mondta, hogy egy fekete bikával kellett küzdenie. Küzdéskor csak vörös láng alakjában lehetett az égen látni. „Küzködik már Balog!" — mondták ilyenkor az öregek. A bika mostoha testvére volt. A tanyasiak azt is tudták Balog Jánosról, hogy a kisszénási rétben egy tehén ellette. Semmiféle férfi vagy női rokona nem volt. Úgy találtak rá a pásztorok. Egyszer véglegesen eltűnt, de nagy szelet, zivatart hagyott maga után.

5 Egy öcsödi (Békés m.) táltosnak, Jónás Lajosnak csődör volt az apja. Ezért tudott ló alakjában viaskodni. Minden hetedik évben kellett viaskodásra mennie. Ha hazatért, nagyon fáradt volt, elgyötört, kiverte a hab, mint a sárban húzó igáslovat. Mielőtt megküzdött volna egy fehér csődörrel, hónapszámra aludt és így gyűjtötte az erőt. De álmában is látott, beszélt. Ilyenkor kérdéseket is adtak fel néki. Adatközlőm egyik rokona így tudta meg, hogy az első világháborúból egészségesen jön haza az ura. Ez a táltos is csak tejjel élt. Ha beállított valahová, már tették elébe a köcsög aludt tejet. Békésszentandrás és Öcsöd (Békés m.) között a horgai legelőn élt egy félszemű pásztor. Gyógyította a veszettséget, herélte az állatokat. Állítólag még az uradalmakba is elhívták a veszett jószág gyógyítására. Megmondta, hogy melyik tojásból lesz kakas, melyikből jérce. Ősszel, ha szólt a haris vagy vonultak a vadlibák, mindig csak az eget nézte. Azt mondta magáról, hogy őt a Gödényhalom és a Körös közt a darvak nevelték. Olyan daru volt az anyja, amelyiknek az egyik szárnyában egy kis piros toll volt. Ezért hívták Daru Jánosnak.

6 Egy másik — békésszentandrási közlés szerint — a táltosokat a daruk, meg a réti sasok nevelték, nem volt azoknak se apjuk, se anyjuk. Amelyik táltos csődörökkel küzd meg, annak csődör volt az apja.

8 A kákái (Szarvas, Békés megye) legelőszélen egy magányos öreg tölgyfa állt. A pásztorok egyszer egy hollót vettek rajta észre. A holló ritka madár volt már azon a tájon a századfordulón. Az öreg pásztorok tudták csak a madárról, hogy holló.

9 Napokon át az egyik ágon ült. Amikor el akarták zavarni megszólalt: „Gyere velem,Mihály fiam!" — Azután elrepült. Aznap éjszaka eltűnt a pásztorok közül egy Mihály nevű öregbojtár. A hajnali gulyaindításkor botját és subáját az állás mellett találták még. A subában néhány fényes, fekete tollat is leltek. Senki se tudta Mihály másik nevét. Ez is olyan táltoslegény volt. Szótlan és nagyrejű! Meglátta a kanál tükrében a kincset. Ha aludt, akkor is figyelte, hogy merre legel a gulya. A veszettséget gyógyította. Ha botjával kört húzott a gulya köré, nem akadt tolvaj, betyár, aki tovább tudta volna terelni az állatokat. Még a veszett kutya se tudott átmenni a körön.

10 Erről a Mihály nevű pásztorról az öreg kincsásók tudtak sokat. Éjszakánként szívesen vitték magukSaját gyűjtésemből. Id. Megyik András közlése, Nagyszénás, Békés m. 6 Saját gyűjtésemből. Id. Kapus Lajos közlése. Szarvas, Békés m. 7 Saját gyűjtésemből. Veress Márton gulyás közlése, Békésszentandrás, Horga, Békés megye. 8 Saját gyűjtésemből. Id. Kapus Lajos közlése, Szarvas, Békés m. 9 A holló magányos madár. A zoológiai irodalom szerint is igen ritkán látható az Alföldön. A néphagyomány és a zoológiai irodalom is számontartja, hogy Hódmezővásárhely határában a csomorkányi templomrom közelében fészkelt sokáig holló. 10 Saját gyűjtésemből. Bagaméri Sándor közlése, Nagyszénás —Kiscsákó, Békés m. 64