A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

művészetben és kultuszban J. Bayet monográfiája követte nyomon

46 s az ennek megjelenése óta folyt kutatások legalább is archaeologiai vonatkozásban csak az ő eredményeit igazolták vagy egészítették ki. Már Bayet célzott rá, hogy az V. században Héraklés a görög mythologia egy szereplőjéből az etruszk-itáliai vallásosság eleven alakja lett. Ezt semmi sem igazolja jobban, mint első, archaikus plasztikai ábrázolástípusának aránylag szűkkörű elterjedése után egy új típus megjelenése és elterjedése, éppen a debreceni szobrocskáé.

47 Bayet az V. század közepére teszi az új típus megjelenését, de talán indokoltabb a IV. század elejére gondolni

48

, mert az V. század görög művészetének klasszikus vívmányai több-kevesebb késéssel általában ekkor érkeztek el az etruszkokhoz. Mindenesetre a típus rohamos és széleskörű elterjedése nem korábbi a IV. századnál. A sokféle változat mögött lényegében változatlan szkéma

49 Itália egész területén mindenhol megjelenik, Tarentumtól Este-ig.

50 Bayet éppen ezt a köz-itáliai jellegét akarta hangsúlyozni, mikor „Lacus Fucinus tipus"-nak nevezte el, a marsusok földjén fekvő egyik lelőhelyéről. Ehhez a lelethez az első említése óta eltelt közel száz év óta néhány igen értékes zárt lelet csatlakozott, amelyek kétségtelenné tették e szobrocskák fogadalmi jellegét és azt, hogy Hercules itáliai alakjának kultuszával vannak összefüggésben.

51 Lehet, hogy egy vagy több monumentális kultusz-szobor utánzatai,

52 de az aligha képzelhető el, hogy készítő műhelyük is közös volt: minden valószínűség szerint Itália-szerte helyi műhelyekben készültek.

53 A típus nagy térbeli eltérj édesének megfelel életének időbeli tartóssága: a IV. századtól az egész hellenisztikus koron keresztül mélyen a római császárkorba nyúlik be,

53a s a nyilvánvalóan az itáliai lakosság legelevenebb vallásos képzeteivel kapcsolatos kultusz népszerűsége érthetővé teszi, hogy az egyes példányok kvalitása, kidolgozása igen széles értékskálájú, közelebbi tipológiai vagy kronológiai osztályozásukra azonban eddig semmiféle sikeres kísérlet nem történt; így a debreceni példányt is inkább tipológiai, mint kronológiai értékű meghatározással helyezhetjük az i. e. III. századba. A negyedik szobrocska álló 'ifjúalak, jobb vállán átvetett tógával.

54 (IV. tábla, 1. és 2. kép, jobbra; VI. tábla, 1. kép, jobbra) A test súlyát a jobbláb hordja, a bal, kissé hátrahúzva, térdben behajlik. A hangsúlyozottan 46 J. Bayet: Hereié. Étude critique des principaux monuments relatifs á l'IIercule étrusque, Paris, 1926. 47 A típusról a legfontosabb irodalom: Bieber i. m. 65 —7 ; Richter i. m. 95 ad no. 153; Bayet i. m. 44-7 ; D. K. Hill i. m. 44-51 ; E. Galli, St. Etr. 15 (1941) 27 s köv. passim ; Cederna i. m. 185-7. 48 így Hill i. m. ; G. Maetzke, St. Etr. 25 (1957) 505. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy egyetértünk H. Fuhrmann véleményével (Arch. Anz. 1941, 631), aki szerint az etruszk kisbronzok általában IV. századiak. 49 A változatokról Bieber i. h. ; Cederna i. h. 187, n. 2. 60 A típus elterjedéséről: Bayet i. m. 44 — 6 és Cederna i. h. 186 — 7 ; vö. G. Ghirardini, Not. Scav. 1888, 94; gallo—római példányok: W. Deonna : Catal. des bronzes figures antiques, Ville de Geneve, Mus. d'Art et d'Hist., Zurich, 1915 — 16, 11 s köv. és S. Reinach : Rép. stat. passim. Publikált és publikálatlan anyag gazdag felsorolása : Bieber i. m. 66 — 7 ; Cederna i. h. 186, 1. j. és ezekhez Fogolari, St. Etr. 22 (1952-53) 287-98; Maetzke i. h. 505-8. 81 Elsősorban a kizárólag Hercules-szobrocskákat tartalmazó, egészében mindmáig publikálatlan caramanico-i lelet (Fuhrmann i. h. 630—31 ; Galli i. h. 17, n. 6 és 65, n. 4, vö. Le Arti 1, 1938 — 39, 400 és tav. 125 fig. 11-12). 62 Bayet i. m. 35 ; Galli i. h. 65. 83 Fuhrmann i. h. , 6s

a L. az 50. jegyzetet. Pannoniában : Fitz J., Intercisa II. (Arch. Hung. XXXVI.) Bp., 1957, 167, 170, Taf. 35, Nr. 6. 54 Lelt. sz. : Et. IV. 13 ; magassága : 10,3 cm (a csappal). Egyenletes mélybarna patina ; a jobbláb talpán kis antik eredetű csap, amelyet modern használatra lefaragtak ; a balláb alsó része hiányzik Déri (szerk,) i. m. 67, 13. sz. 38