A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

frontális felépítésű emberalak rézsútosan előrenyújtott jobb kezében magasan felemelve áldozati tálat tart, amely bekarcolt vonalakkal négy részre van osztva, mindegyik részben egy-egy rovátkával. A balkéz felső karja egybeolvad a testtel, könyökben derékszögben behajlítva rézsút előrenyúlik s a pateránál kisebb átmérőjű, de mélyebb edényt tart, talán tömjéntartót (acerrát), amelynek alul gömbölyű és felső szélén kihajló formája jól kivehető; tetején a pateráéhoz hasonló bekarcolt minta. A test jobboldali kontúrja enyhén ívelt. A nyak a hátsó hajkoszorúval egybeolvadva igen vastag, a fej alig észrevehetően balfelé fordul, a patera irányában. Az arcot, amelyen a szemek, orr és száj jelzése jól kivehető, öt nagy levélből álló koszorú övezi, a levelek középen függőlegesen osztottak, s alsó részükön két vízszintes bekarcolt vonalka van. Elől teljesen elfödik a hajat és fület, hátul azonban jól kivehető a középről sugárszerűen szétfésült és alul felcsavart hajviselet. A test szabadon hagyott felső részén a szokott kereszt-alakú tagolás látszik, egyébként durva mintázású. A kezeken csak a különálló hüvelykujj van jelezve s majdnem egyveolvadnak a bennük tartott edénnyel; a lábaknak a ruha alól kilátszó része erősen szkematizált, a mester alig fordított rá gondot, hogy a ruhától takart részekkel való összefüggést érzékeltesse. A jobbláb így a ruha végződése alatt kissé megvastagszik, a ballábnak a ruhán áttetsző térde pedig olyan magasra van helyezve, hogy ez az alsó lábszárat valószínűtlen hosszúságúvá teszi. Az ellenkező aránytalanságot látjuk a balkézen, amelynek alsó karja jóval rövidebb a jobbkezénél. Az egyes tagoknak ez a szinte önálló kezelése teljesen megfelel annak a képnek, amelyet a szobrocska oldalnézete nyújt: lemez-vékonyságú és a test háromdimenziós térbeli kiterjedésének csaknem teljes elhanyagolásával szinte domborműről levágóttnak hat. Nem mintha a mester az olcsó szobrocska készítésénél az amúgysem látható részek kidolgozásának fáradságát akarta volna megtakarítani; ennek ellene mond elsősorban a ruha kidolgozása, amely a kissé "homorú hátsó oldalon pontosan megfelel az első oldalénak mind a ruharedők jelzésében, mind pedig a szegélyező rojtok gondos bekarcolásában. A szobrocska típusa a legelterjedtebbek közé tartozik az itáliai bronz kisplasztikában.

55 Férfi- és attól csak a test telj es elfedésében különböző női változatai a Torino közelében fekvő Pollentiától a Nemi-tóig szinte egész Itáliában elterjedtek, s nem egyszer nagyobb tömegben kerülnek elő egy-egy szentély anyagában.

56 A részletekben vannak kisebb eltérések az egyes darabok között, de egészében a csoport meglepően homogén. A koszorú leveleinek száma és kidolgozása a kivitel gondosságától függően változik, a két edény azonban nagyjából hasonló formában tér mindig vissza és feltehetően áldozati rítus hű visszaadása. Ábrázolásuk hitelességét alátámasztja, hogy a patera bekarcolt négyes felosztásának és a négy rész díszítésének 55 A típusról: E. Gabrici, Mon. Ant. 16 (1906) 234 ; A. de Ridder : Cat. Bronzes, Louvre I., Paris 191-3, 50, no. 307 — 10 ; Bieber i. m. 70-71 a 215-6. sz.-hoz és Taf. 44 ; Richter i. m. 100—103, no. 170^ 182 ; G. Körte : Göttinger Bronzen (Abh. d. Königl. Ges. d. Wiss. zu Göttingen, Phil.-hist. Kl. N. F. Bd XVI. 4), Berlin, 1917, 38, á 16. sz.-hoz és Taf. 11 ; D. K. Hill i. m. 63-4, no. 127-36, 102-3, no. 227233 és pl. 29 — 30, 46 ; G. Maetzke i. m. 499—501. — Külön említést érdemel egy bécsi példány, etruszk felirattal: E. Sacken : Die ant. Bronzen d. К. К. Münz- u. Antikenkab., Wien, 1871, 85 és Taf. 16, 6 = Reinach, Rép, stat. II. 111, 5. 56 Pollentia : G. Pesce, Not. Scavi, 1936, 389 fig. 15 ; Tuder : G. Becatti: Tuder—Carsulae (Forma Italiae VII. Umbria 1), Roma 1938, 35 és fig. 40, 3, tizenhat példány a női típusból a tuderi necropolisban ; Vetulonia : I. Falchi, Not. Scavi 1895, 284—9 és fig. 8 — 9 (lakószobából, 30 cm magasak) ; Volsinii— Boisena : Gabrici i. h., dea Nortia szentélyéből; Nemi-tó : S. Reinach, Rev. Arch. 14 (1909) 177—87, mégy példány a női, három a férfi típusból, nagyobb bronz istennőszoborral. 39