A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról

Konyár-Vályogvető a falutól délre A leltári naplóban e lelőhelymegjelöléssel mindössze egy tejesköcsögnek a jellegzetes füllel ellátott peremtöredéke van bejegyezve. Lelt. sz. 145/1932. Lelőkörülményeiről a következők olvashatók ugyanott: „Ezen a helyen a cigányok egyes padokat hagytak, melyek a törmelékes föld miatt vályogvetésre nem alkalmasak." A „padok" alatt sírok vagy hulladékgödrök helyeit kell gyanítanunk. Minthogy a naplóba e tétel a jól ismert konyári rézkori temető ásatásból származó anyagát követően szerepel, a lelőhely megjelölése pedig attól eltérő, lehetséges, hogy ez a lelet egy új lelőhelyről származik. Konyár-Telekhatári gát A konyári rézkori temető ásatásának idején Sőregi János a község határának több részéről is gyűjtött be leleteket. A leltári naplóba „telekhatári gát" megjelöléssel három edénytöredéket vezetett be, amelyek közül kettő valószínűleg a bodrogkeresztúri kultúrába sorozható. A lelőhely közelebbről a községtől DNy-ra kb. 2 km-re, a Kalló-tér töltéséhez vonuló rekesztő sánc. A tárgyak a partból, közel a felszín alól kerültek elő. Állítólag 2—3 sírt is feldúltak ott. A begyűjtött tárgyakból az alábbiak említendők meg : 1. Csövestalpú tál talpának töredéke. Lelt. sz. 140/1932—2. 2. Négulábú edénu — valószínűleg pohár — aljának töredéke. Lelt. sz. 140/1932-3. 77. A Debrecen vidéki temetők jelentősége A rézkori bodrogkeresztúri kultúra temetőit már több mint 50 lelőhelyről ismerjük. Bő anyag áll tehát rendelkezésünkre ahhoz, hogy Debrecen környéke rézkori leleteinek — mind a fentebb közöltekének, mind a korábban. Zoltai, Sőregi, a rézcsákányokat illetően pedig Roska Márton

5 által ismertetettekének — jelentőségét elbírálhassuk. A bodrogkeresztúri kultúra hagyatékát szolgáltató lelőhelyek elsősorban a Tisza folyása mentén találhatók. Nem kétséges, hogy az Alföld ezen nagy folyójának, morotváinak, kísérőereinek partjai a gyűjtögetést, halászatot még igen nagy mértékben űző ősnépek számára kiválóan alkalmas megtelepülési lehetőséget biztosítottak. Kisebb számban az Alföld többi folyójának mentéről is ismerjük a kultúra leleteit. A Debrecen környékéről származó leletek viszont arról tanúskodnak, hogy a rézkor embere — közelebbről a bodrogkeresztúri kultúráé — megtelepült az Alföldnek ezen a részén is, ahol nincsenek igazi folyók, hanem csak belvízszerű erek. Amennyiben pedig a fentebb említett konyári leletek valóban a Sőregi ásatásából megismert temetőn túlmenően két további lelőhely létezését jelentik, az a tény, hogy itt aránylag szűk körzetben több lelőhely is van, azt látszik bizonyítani, hogy a kultúra lakosságának megtelepedése ezen a vidéken elég sűrű lehetett. 5 Roska Márton : A rézcsákányok. — Über die Herkunft der kupfernen Hacken, Axthacken Hammeräxte und Pickelhacken vom ungarischen Typus. Közl. II. (1942) 15—77. 18