A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról

A kérdéses* területről ismert temetők mindegyikének csak egy-egy részlete lett feltárva. Hajdúszoboszlón 12, Konyáron 17 sírról szólnak a beszámolók ; ezek egy részét is az ásatást megelőzően földmunkák többé vagy kevésbé megbolygatták. A Mikepércsi úti temető esetében pedig — amint láttuk — feltehetőleg 5 sírból származnak a leletek. Az újabb, más vidéken levő rézkori temetőkben végzett kutatások alapján valószínű, hogy mindegyik esetben a fenti sírszám az oda eltemetetteknek csak egy, mégpedig kisebb részét képezi. Vannak ugyan esetek, amidőn kétségtelenül alig néhány sírból állt a rézkori temető (Hódmezővásárhely-Szakálhát

6

), sőt volt már magányos sír is található (Nyárlőrinc

7

). Ezek azonban inkább csak kivételeknek tekinthetők. Ezzel szemben pl. a szabolcsmegyei Fényeslitkén beigazolódott az, hogy a temetőben levő sírok száma eredetileg feltétlenül elérte a 150-et, esetleg azt még meg is haladta.

8 A bodrogkeresztúri kultúra többi közismert temetőjének (pl. Bodrogkeresztúr,

9 Pusztaistvánháza

10

) térképe is arról győz meg bennünket, hogy az ásatás során feltártak nem képezik a temető összes sírját; az ásatás során a temető széle nem minden irányban lett körülhatárolva. Ugyanezt figyelhetjük meg a Debrecen környéki temetők esetében is. Hajdúszoboszlón a kutatóárkok csak azt mutatták ki, hogy a temető K>i, Ny-i és esetleg É-i irányban nem terjedt tovább. Ezzel szemben minden jel arra mutat, hogy D felé, a vasútállomás területén az még totovább húzódik.

11 Konyáron már a földkitermelés alkalmával sok sírt tönkretettek.

12 Ezzel magyarázható az, hogy a kitermelt gödör helyén a sírok eléggé elszórtan és rendszertelenül jelentkeznek a temető térképén. A rendszeres ásatás itt már csak a mélyebbre ásott sírokra talált rá, míg a sekélyebbek nyomtalanul eltűntek. Minthogy a fentiekből kifolyólag a kérdéses temetőknek csak egyegy részletét ismerjük, arra ezeket nem használhatjuk fel, hogy a temetkezés következetesen alkalmazott rendjére vonatkozólag — akár általánosságban, akár csak ezekre az egyes temetőkre érvényesen — következtetéseket szűrhessünk le. Ezzel a kérdéssel tehát nem is foglalkozom, csupán a konyári temető néhány sírjával kapcsolatban Sőregi által felvetett probléma elbírálására térek ki. Sőregi négy sír esetében részleges temetkezésről ad hírt (4, 6, 9 és 10. sz. sír), vagyis arról számol be, hogy a fenti sírokba nem a teljes holttestet temették el, hanem annak csak egyes részeit. E sírok bolygatatlan voltát kétségtelennek tartja s ezzel elveti annak a lehetőségét, hogy a hiányzó csontvázrészeket a sír kifosztása révén utólagosan távolították volna el.

13 Az általa közölt sírrajzokat

14 megfigyelve azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a 4., 9. és 10. sz. sírban a megfigyelt csontvázrészek pontosan az ana6 Banner János —Bálint Alajos : A szakáiháti őskori telep. — Die prähistorische Ansiedlung in Szakáihát. Dolg. XI. (1935) 86., 5. kép 7. 7 SzentJéleky Tihamér szíves közlése. — MNM Adattár 21. Ny. I. 8 A Korek József, majd a szerző által feltárt temető még nincs ismertetve. A leleteket a nyíregyházi Jósa András Múzeum őrzi. 9 Hillebrand Jenő : A bodrogkeresztúri rézkori kultúra köre. — Der kupferzeitliche Bodrogkereszturer Kulturkreis in Ungarn. Arch. Ért. 41 (1927) 22. kép. 10 Hillebrand Jenő : A pusztaistvánházi korarézkori temető. — Das frühkupferzeitliche Gräberfeld von Pusztaistvánháza. AH. IV. Budapest, 1929. 2. kép. 11 Zoltai L. : i. m. 13. ábra. f ' 12 Sőregi J. : i. m. 77., 5. kép. 13 Uo. 90, 91, 93, 94, 98-102. 14 Uo. 9, 10, 12. és 13. kép. ' 2* 19