A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Koczka László: Debrecen művészetének tíz éve

* formálódott e törekvés mozgalommá, nem volt tudatos szellemi vezetése. Müvészettörténetírásunk ugyan nem figyelt fel erre, de a sokféle irányzat, stílustörekvés, külföldi iskolák hatása közt kétség kívül jelentkezett a falukutató mozgalomé is. Tematikában ez a hatás nem hozott újat, — hiszen a paraszti élet képzőművészeti ábrázolásának régi hagyománya van nálunk — annál inkább szemléletben. A debreceni G. Szabó Kálmán fametszetei, különösen a „Parasztok" C. sorozata is igazolja ezt a megállapítást. Vagy gondoljunk Menyhárt József és Ballá László grafikáira a két háború közötti időkből. Mindig reménytelen vállalkozás szavakkal megrajzolni egy vizuális művészeti piodukciót. Hadd emlékeztessünk mégis Ballá László „Besüt a nap" с képére. Falusi utcát ábrázol a kép. a házak mintha valami puha anyagból lennének, furcsa dőléssel összehajolnak, a fekete-fehér színfoltok ritmusa olyan bizonytalan érzést kelt az emberben, hogy nehéz borzongás nélkül nézni. Komor, sötét világ ez, pedig a képen szinte szikrázik a napsütés, mégis minden kis vonalkájávai, minden foltjával azt szuggerálja a nézőknek, hogy itt az élet bizonytalan, sötét, kilátástalan. Menyhárt fametszetein a szimbolizmusnak azok a jegyei, melyeket a háború előtti lapjain láthatunk, bár a Baliáétól elütő törekvést képviselnek* ennek a szociográfiai mozgalomnak a hatását sejtetik. A Párt állásfoglalása szerint ez a szakasz (1935 — 1038) a „népi" mozgalom fénykora. Ekkor áll e mozgalom legközelebb ahhoz, hogy levetkőzve a „harmadik út" gondolatát és a nacionalizmust, a munkásparaszt szövetség előmozdítója legyen. A demokratikus és antifasiszta törekvések jelentős erősödése, sőt időleges központba kerülése, amit a Márciusi Front 1937-es programja fejezett ki a legtisztábban, együtt járt a „népi" írók szépirodalmi tevékenységének mennyiségi és minőségi megerősödésével. Mint tudjuk, a képzőművészek leghaladóbbjai is csatlakoztak a Márciusi Fronthoz : Beck András, Bernáth Aurél, Szőnyi és még sokan mások. A debreceni művészek műveiben is jelentkezik ez a pezsdűlés : Menyhárt József például a maga szimbolikus kifejezési módjával, túllépve a falusi szegénység ábrázolásán, a városvégi kisemberek, a városi szegénynegyed életét jeleníti meg. (pl. „Szegények fája".) A „népi" írók mozgalmának világnézeti polarizálódásával párhuzamosan a képzőművészetben is érződik az utak bizonyos szétágazása. Idővel mind nyilvánvalóbbá lesz ez a jelenség. Itt is megmutatkozik a hungarológia elméletének hatása. Andrássy Kurta János az egyik legkiemelkedőbb kifejezője ennek a szemléletnek. Megyénkben Káplár Miklós jut el a fajmitoszig; igen szemléletes, bár egyáltalán nem döntő megnyilvánulása ennek, hogy az utolsó időkben képeit rovásírással írta alá. Külön tanulmányban kellene végig kísérni Káplár Miklós alkotó tevékenységét, életművét: hogyan jut el típusainak megválasztásában, kompozícióiban ez az autodidakta művész népmesei hangvételű hortobágyi pásztor-zsánerképeitől az „örök magyar faj", „az örök magyar paraszt" ábrázolásáig ; hogyan merevednek meg típusai, amelyek kezdetben a pásztorélet valóságos típusai voltak, felvéve magukra az „örök magyar" paraszti típus vonásait, a narodnyik ideológiának azt a hamis tételét akarván példázni ezzel, hogy „az őserő a parasztság", amelynek megváltoztathatatlan tulajdonságai vannak. Műveiben nyomon lehetne követni 180