A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Koczka László: Debrecen művészetének tíz éve

a tartalom és a forma sajátos küzdelmét, dialektikáját. Különösen érdekes ebből a szempontból, ahogyan a nemzeti karakterológia gondolata találkozik nála azokkal a típusokkal, amelyeket alkotásaiban ábrázol; ahogyan eredeti formavilága a fajmitosz kifejezővé válik ; ahogyan későbbi képem, ábrázoljon bármit, akár városi embereket, következetesen a „parasztit" hangsúlyozza. Ahogyan az ecsetje alatt egy korábbi szemléletmód nyomán kialakult formarendszer — legalább is egyes elemeiben — mindinkább tartalommá és valamiféle elvont, „örök" nemzeti karakter kifejezőjévé válik; ahogyan stílusa ezzel párhuzamosan mindinkább az uralkodó osztály szemléletét tükrözi. Mindez azt is igazolja, hogy az úgynevezett „nemzeti jelleg" mindig osztálytartalmat hordoz, és az osztálytársadalomban ez a tartalom elkerülhetetlenül harcban áll valamilyen más osztály törekvéssel. Másrészt sok mű alapos, gondos elemzésével meg kellene mutatni a „népi" ideológia mai vetületét. Csupán példaként hadd említsük itt meg Holló Lászlónak az 1957-es őszi tárlaton szerepelt „Tél" с képét, amely megrázó erővel mutatja meg a természet félelmetes erejét, ugyanakkor azonban a végtelen egyedülvalőság érzését is kelti a nézőben, vagy a „Verekedők" с nagy művészi értéket képviselő vázlatát, amely színes formavilágával elsősorban a századforduló realista hagyományaira utal ugyan, tartalmában mégis a „sötét", „elmaradott" faluról, a paraszti tragédiáról beszél. Alapos kutatásokkal kellene közelebb jutni ahhoz a jelenséghez is, hogyan jelentkezik az új tartalom a régi formában, hogyan feszíti szét annak kereteit, hogyan keresi az új tartalom az új formát. Dienes János, akinek a megpezsdült új élet adta kezébe ismét az ecsetet, a körülötte zajló élet változásait eleinte korábbi formavilágán belül próbálta kifejezni, de túl kellett ezen lépnie. Képsorozata azt igazolja, hogy a megváltozott valóság új típusokat, új kompozíciót, új formavilágot követel. A tartalom elsősorban a belső forma (típusalkotás, kompozíció) régi kereteit feszítette szét. Ezt az igazságot természetesen többé-kevésbbé a többi alkotó művein is igazolni lehet. Kitérők Az a törekvés, amely a tájegység szellemi egységfrontjának kialakítására irányult, bár nem járt teljes sikerrel, de erőteljesen közeledett a cél felé. A politikai élet bizonytalankodásai eleinte látszólag nem éreztették hatásukat ezen a területen. Az első jelenség, amit tapasztalni lehetett, az elcsendesedés, a közömbösség volt. Egyre inkább lanyhult az a törekvés, amely a művészek és a dolgozók közvetlen kapcsolatát igyekezett a korábbi években szorgalmazni. Elsősorban épp azok kezdtek valamiféle tartózkodó álláspontot képviselni, akik a felszabadulás után a leghatározottabban fordultak szembe korábbi irányzatukkal. A művészeti bizonytalanságot fokozta a Szövetségnek egyes ügyekben nem határozott és nem egyértelmű állásfoglalása. Ezeknek az időknek jellemzője a vitatkozó bizonytalankodás. A Szövetség végül is úgy próbált valamiféle rendet teremteni, hogy kimondta a tagrevízió szükségességét. Ez nem érte el,'mert nem érhette el az eléje tűzött célt, nem teremthette meg a szellemi egységfrontot. 181