A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Koczka László: Debrecen művészetének tíz éve

sorozatot hozott létre. —„Egy a sok közül" с képével kezdődik ez a sorozat. Természetelvű szemléleten alapuló, kiválóan megrajzolt, megkomponált kép. Az érem másik oldala az, hogy Dienes a már felsorolt hibák miatt nem egy művében eljutott a naturalizmus szélsőségeihez is. Nagyon sok olyan művet köszönhetünk e mozgalmas éveknek, amelyek e nélkül soha sem kerültek volna vászonra. Debrecen népe jogosan büszke Munkácsy-díjas művészeire. A Művészeti Szövetség országos működésével párhuzamosan városunkban is egészséges szervezeti élet kezdett kialakulni. A Déri Múzeum tanácskozó termeiben, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság helyiségeiben elmélyült esztétikai viták voltak. Emlékezetes az a kísérlet is, amikor a város kilenc üzemében vándorkiállítást rendeztek a helyi művészek anyagából. Ezeknek a tevékeny esztendőknek az eredménye az is, hogy a munkacsoport kezdett a maga természetes feladatának megfelelni, hogy túl jutott a város határán, hatását az egész megyére, sőt az egész tájegységre kezdte kiterjeszteni. A Képzőművészeti Alap országos megszervezése igen nagy lépés volt előre. Csoportunk ezzel is közelebb jutott ahhoz az egységes szervezettséghez, amely fejlődésének biztosítéka. Igaz, ezzel megszűntek az olyan pályázatok, megbízások, amelyeknek korábban igen komoly jelentőségük volt, mint például az évenként megrendezett eszmei freskópályázatok. Ezek elsősorban olyan módon voltak nagy hatással, hogy közelebb vitték a művészeket az érintett üzemek dolgozóihoz. 1953-ban megrendezték Budapesten a „Vidéken élő művészek első kiállítását". A Szövetség keretében működő vidéki csoportokat összefogó bizottság is aktivizálódott. Ezzel lehetőség nyílt a már említett provincializmus feloldására, vagy legalább is enyhítésére. Több debreceni művész szerepelt itt. És bebizonyosodott, hogy csoportunk tagjai nem érzik már olyan elszakadtnak magukat az országos művészeti élettől. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a provincializmus nyomtalanul eltűnt, mert ez részben a még ma is ható narodnyik nézetek következménye. A „népi" ideológiának Budapest után éppen Debrecenben voltak legmélyebb gyökerei. Az értelmiség lényegében ezen a világnézeti emlőn nevelkedett, nemcsak a felszabadulásig, de még azután is (gondoljunk a népi kollégiumi mozgalomra). Ноgy a népi ideológia miképpen tükröződött képzőművészetünkben, azt nehéz lenne komoly kutatások nélkül bemutatni. Nem gondolunk olyan teljesen talajt vesztett ellenséges vállalkozásokra, amelyek a dolgozó nép egészének felemelkedésével szemben a deklasszált elemek gazdasági helyzetét teszik bírálat tárgyává. Azt azonban be kellene mutatnunk, hogyan tükröződik ma a népi ideológia művészeink munkájában. Erre jelenleg nem vállalkozhatunk, de néhány jelenségre felhívjuk a figyelmet. A két világháború között a művészet újra erőteljesen a nép felé fordult. A népi írókról szóló, az MSZMP központi vezetősége mellett működő elméleti munkaközösség megállapítja : ,,a népi írók jelentős történelmi érdeme a parasztság társadalmi kérdéseinek felszínen tartása a Horthyrendszer idején." E mozgalom — a falukutatás — rányomta a maga ideológiai bélyegét a képzőművészetre is. Itt azonban az adott sajátos helyzet miatt nem 12* 179