A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Koczka László: Debrecen művészetének tíz éve

/ 4 Debrecen képzőművészetének 10 éve Régi katalógusokból kell felidéznünk egykori kiállításokat, emberi, művészi sorsok alakulását kell végigkísérnünk, s műveket hívni tanúságra, ha szerbé-számba akarjuk venni az elmúlt 10 év alatt megtett utat. Mert ez az út több, mint műtermek magányában megalkotott müvek sora : ez az út ezer szállal kapcsolódik ahhoz a hallatlanul szívós szellemi küzdelemhez, mely felszabadulásunk óta folyik és napjainkban is tart. A felszabadítás ténye, a hitleri és Horthy-fasizmus fegyveres megsemmisítése, a nép kezébe jutott hatalom kulturális életünkben sem változtatott meg mindent. Ezen a területen a „ki kit győz le", mint tudjuk mind máig nem dőlt el véglegesen. A művészeti ágak között talán éppen a képzőművészet volt az, ahol a felszabadulás ténye hosszú ideig a' legkevésbbé sem jelentette a szocialista tendenciák megerősödését. A felszabadulás után a formalista törekvések, az „izmusok" művelői igazolva látták, a maguk úgynevezett „formai forradalmát" és sokáig, mint az új világ élharcosai, mint az egyetlen ellenálló irányzat (minden irányzat külön-külön) vezető szerepre tartott igényt. Az ideológiai eltévelyedések természetesen összefüggnek azokkal a kultúrpolitikai hibákkal, amelyeket a vezetés követett el, s amelyekkel legalábbis elodázta egy sor ideológiai kérdés tisztázását. Ennek és sok más összetevőnek következtében a ki nem mondott szó homálya, az úgynevezett „nagy ígéretnek" előlegezett bizalom, az állam mecénás szerepének rossz értelmezése, a méltatlan kitüntetések csak fokozták az eszmei zűrzavart. Ugyanakkor a szellemi életünkbe mélyen beivódott harmadik utas ideológia képzőművészetünkben is éreztette hatását. Debrecenben konkrétan úgy, hogy itt erősebben érvényesül valami furcsa elzárkózás, provincializmus, mint máshol. Talán sehol sem érzik ennyire a művészet országos áramától elszakadtnak magukat az emberek, mint itt. Őszinte szóval próbáljuk most félvázolni a megtett utat. Lehet hogy keserű lesz a gyógyszer, lehet, hogy nem tudunk leásni a problémák gyökeréig, mégis meg kell tennünk az első kapavágást, hogy aztán tovább folytathassuk a munkát. Irtsuk a dudvát, a művészet vetését szipolyozó gyomokat, védve és segítve a tiszta mag termését : az új életünket ábrázoló szocialista művészet kibontakozását. Hagyományok Hogy a megtett utat lemérhessük, meg kell állapítanunk a kiindulási pontot. Ha visszatekintünk az elmúlt időre, azt látjuk, hogy bár a hagyományokról sok szó esett, eddig nem határoztuk meg kézzel fogha173