A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

nének bennünket a' szeplő tői, és ránczoktól, 's eltávoztathatnánk hajaink őszűlését: ki adná magát alá a' házi gondok terhének 's unalmának? Ha ezek elmúlhatnának: melyik kegyeskedő nem adná magát a' Coquetteségre, és kendőzésre? Legalább senkinek se lenne jussa másokban gántsot keresni. De mivel a' gyarló Szépség minden csínosgatás, és kendőzés mellett is elenyészik végre, tegyük azt, a' mi ön hatalmunkban áll; — nemesíttsük lelkünket, pallérozzuk elménket, mely nyereség külső szépségünk vesztét is bőven kipótolja. Bár egészen a' szépségre függesszék szemeiket a' csapodárok, mindég több betse van az elme pallérozódásának bár mennyi bájokkal bírjon amaz, az elme biztosabban megnyeri a' szíveket. Hidd meg ezen kivül Kedvesem! hogy mikor minden sírással, rívással sem változtathatunk a dolgon, tanátsosabb ön magunknak tréfát űzni belőle." így szólít Klártsi, de senki se vette jó néven a' helyén kívül lévő beszédet. Belinda felrántá szemöldökét, Talestris pedig bosszúsan tekintvén a' ditsekedőre, maga tüntetőnek nevezte azt. E' volt első jel az ütközetre; — rettenetes zúgást tesz a' sok legyező, és halhéjjas rokolya, — a' Hérosok, és Heroinák egybe keverednek; egész az égig hat a' kiáltás, és kezek csattogása. Minthogy a' Bajnokok nem közönséges fegyverekkel vívnak, az ott vett halálos sebek sem okoznak halált. így gyúlad az Égiek szíve emberi haragra, azon csatákban, melyeket a felséges Homérus leírt. Az egész Olympus tűzben van; Pallas Marsai, Apolló Mercuriussal viaskodik; Jupiter villámlik, és megreszketteti a' Sphaerákat; Neptunus zivatart támaszt, megbődíti a mélységeket, 's rettenetes három ágú szigonya' kettőztetett ütéseivel meghasítván a' főidet világosság sugarával rezzenti meg a' réműltt Árnyékok szemeit. A' győző Ombriel kedvtelve csattogtatván szárnyait lenéz az ütközetre, és tapsol ön-magának; a' több Gnómok az Aszszonyok' gombos tőjére nehézkedvén, mint a' katonák lantsaikra, tüzelik a' vívókat, s mindég mérgesebbé (!) teszik a' hartzot. Talestris dühösen gázolja az ellenséges osztályokat, és szép szemei mindenfelé halált okoznak; egy vágással földre teríti (emlékezetes vitéz tett) (a' Petit-Mai trek) [kis lelkük]* közzül a legszebb lelkűt, 's még egyet a' legkészebb szolgálatúak közzül. Az első ezen hasonlítással hal meg: ,,Óh kegyetlen Nympha! úgy mond; Oly halállal halok meg, mely engem felelevenít", 's ezen szavakkal egy székre hagyatlik. A másik félig behunyt, és édes lankadású szemekkel így énekel: Áh! a te szép szemed csak halált okoz, csak halált okoz; e de elhagyja a' dalit, minek előtte végéhez jutna, így múlik ki a' gyönyörű szavú hattyú, midőn a' Meánder virágos partjain énekelne

. A tollas Lovag, (Chevalier de Plume) ama' rettenthetetlen Gavallér, kinek híre a' Világ egyik sarkától, a' másikig repdes, Klártsi felé tart, hogy kiragadja a' csatából. Cloe elállja az útját, 's egy pillantásával megsebessíti. A' leány győzedelmi öröm-kiáltásra fakad; de megelégelvén, hogy oly rettenetes Gavallért sebbe ejthetett, csak hamar feléleszti egy mosolygással. \ Az alatt, míg ezek történnek a' földön, az Istenek', és emberek* Attya elővéve arany mérő serpenyőjét a'magasságban, figyelemmel fontol* A szögletes zárójelbe tett rész a kéziratban áthúzva. Dall egy Ánglus operából. — (Camille.) 140