A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

Akkor elpattantja a' palatzkot a' tűrhetetlen Ombriel; 's kiömlik belőle a' Szomorúság. Belinda lesüti szemét, fejét, és sűrű könnyeket hullat kínos gyötrelmei között; utóbb Talestrishez fordulván így szóll: „Óh örökre szerencsétlen, és átkozott Nap, melyen hajam, 's nyugalmam elraboltatott! Bárcsak sohase láttam volna Hampton courtot! Csak azzal vígasztalom egykevéssé magamat, hogy nem én vagyok az első Leány, kit az Udvarnál elárult a Szerelem. Jaj! miért nem is laktam inkább valamely puszta szigetben, vagy Északi tartományban, hol nem isznak kávét, 's l'hombre játék is esmeretlen! így megőriztem volna a' halandók látásától azt, a mi szeretetre méltó bennem; úgy hervadtam volna el, mint a' rózsa a' maga szárán. De hogy is jöhettem én arra a' gondolatra, hogy a' Báróval induljak sétálni?! Miért nem maradtam inkább szobámban henyén, és unalmasan, miért nem hittem a' ma reggeli borzasztó jeleknek! Háromszor hanyatlott reszkető kezem a' pomádéra, 's minden legkisebb Szellő nélkül háromszor rendűit meg a' portzellán asztalomon; Mirina minden észrevehető ok nélkül mérgeskedett, a' papagály sem nyikkant egyet is. Már ezeknél soha világosabban meg nem jelenthette volna Szilfem a' mai szerencsétlenséget." „Itt vágynak még szőke hajaimnak boldogtalan, — igen boldogtalan maradványi. Tépd ki magad irtózás nélkül Belinda! a' mit rabló megkíméllt. Kegyetlen sors! szomorú emlékezete szépen fodorított hajfürtjeimnek, melyek oly kedvességgel omoltak le vállaimra. Jaj! csak az egyik van már meg, 's ez is társa' szerencsétlenségében látja előre a' magáét, és várja a' rettenetes ollót: jer tehát áruló, s ragadd el ezt is szentségtörő kezeiddel. Áh! kegyetlen! miért is ragadtad (!) el a' hajfürtöt, mely oly ditsőségesen gyönyörködteté a' halandók szemeit!" Ötödik Ének így kesergett Belinda, 's az ő fájdalma mindeneket megindított, valakik látták; de az Istenek, és a' Végzet fűldugúlást küldöttek a' báróra. A Talestris dorgálásának, és fenyegetődzésének sem volt több sikere. De hiszen, mi is indíthatta volna meg a' Bárót? mikor a' szeretetre méltó Belinda könnyeit is érzés nélkül tekinthette. Hasztalan "emlegették neki azt is, hogy több irgalommal viseltetett Éneás az esdeklő Anna, és elkeseredett Didó eránt. Azomban Klártsi, a' mély belátású Klártsi negédesen legyezi magát, és kedveitető figyelemmel fontolgatja a' különféle mozgásokat. Egyszer mély csendesség lőn; melyet így szakaszta félbe Klártsi: „Mit használ, úgymond, a' ditséret és tisztesség, mellyel a' Szépségnek mind bőlts mind köz emberek egyaránt hódolnak? Mi nyereséget vesz azon ragadományokból, melyekkel a' Főid, és tenger adózik neki dísze, 's fénye nevelésére? Mi hasznunk benne, hogy olyan pompával jelenünk meg a' sétáló helyeken, — hogy a' Játszó színekben oly számos imádó látásának, sohajtásinak, és tisztelkedésének vagyunk kitétetve, kik Angyalnak nevezvén benünket, valóban úgy is bánnak velünk, mintha égi valóságok volnánk? Gyászos ditsősség — valóságos gyötrelem, ha a' Lélek meg nem tudja tartani, a' mit a' Szépség szerzett; ha ezt nem mondják a' szép ábrázatra: ez a fehér Személy nem annyira Szépségével, mint viseletével múl felül sokakat. Óh! ha a' táncz, a' csinosgatás megőrízhet139