A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

Belinde rit, & la joye regne autour d'elle. — Les sentimens d'Ariel étoient bien différens, le malheur dont elle est menacée par les Astres le rend triste & rêveur. Il convoque les Habitans de l'Air, & à ses ordres le léger Escadron accourt: ils se placent à l'instant sur les Cordages du Vaisseau, & agitent l'Air par ce mouvement subit & rapide: on croit entendre le soufle aimable des Zéphirs; les uns déployent au Soleil leurs aîles brillantes, les autres se plongent dans un nuage d'or; d'autres planent dans les Airs. Leur forme transparente & leurs corps fluides, dissous par la lumière, ne peuvent être vus par les yeux mortels; les Zéphirs se jouent dans leurs habits, tissus d'une rosée filée & teinte dans le Ciel, sur lesquels la lumière produit mille couleurs, .selon la mouvement de leurs aîles. Belinda mosolyog, s öröm uralkodik körül-belül. — Egészen más kedve volt a szegény Arielnek, mert előre búsult s ábrándozott a csapáson, mellyel Belindát a csillagzatok fenyegetik. Beszólítja azért a levegő lakosait, s ezen könnyű csapat azonnal előterem, és az árboc köteleire gyülekezik. Sebes repülések olyan mozgásba hozza a levegőt, mintha a Zefirek nyájas susogása hallana. Némelyek közülök a Napnak terjesztgetik fényes szárnyaikat, mások arany felhőbe burkolóznak, mások végre a levegőben lebegnek. Áltlátszó formájokat és a világosságot is megszűrő testeiket fel nem vehetik a halandó szemek; égben szőtt és festett harmat-lepleikben Zefirek cikáznak és ezer színeket vét azokra a Nap, amint ide s tova repkednek. (II. ének) A fordítás szerzőjére nézve úgyszólván nincs támpontunk. Okvetlenül felmerül azonban a kérdés: vájjon nem Csokonainak már említett „Kézírásban lévő munkácskáim megnevezése" című jegyzékében szereplő Fürtrablás-átültetése került-e itt elő? E mellett látszanak bizonyítani a fordítás pontos nyelvtudásra és nagy gondra mutató tartalmi hűsége, kiváló stíluserényei, továbbá nyelvezete, amelyben semmi sem szól Cso„konai szerzősége ellen, valamint néhány, Csokonai ismert müveiben szereplő, s itt szintén felbukkanó szó, kifejezés (aprós hibák, halhéjj, fekete lelke; a ,,szilfné"-hez hasonló nőnemű formák). Erősen Csokonai — és Fazekas — prózastílusára emlékeztetnek olyan fordulatai, mint: „a hercegi és lordi szédítő nevezeteket pengeti", ,,ezek tanítják a fiatal leánykákat módos pillogásra". Óvatosságra int viszont bennünket az a körülmény, hogy a mü másolata csak a 19. század harmincas éveiben tűnik fel. Egyelőre megmagyarázhatatlannak látszik, miért ne jelent volna meg korábban egy ilyen fontos mű Csokonai-készítetté fordítása a kollégiumi kéziratos diákgyűjteményekben. Természetesen a könyvecske első tulajdonosa — és másolója — is szóbajöhet mint szerző. Ennek éppen az a tény ad halvány valószínűséget, hogy a mű más hasonló gyűjteményekben nem szerepel. Személyének azonosítása egyszerű: a debreceni református Kollégium növendékei között a múlt században egyetlen Sárvári Dánielt találunk: a Series Studiosorum

18 tanúsága szerint 1815 szeptember 20-án „subscribált", azaz kötelezte magát aláFátyol-szárnyat ki-ki a napra tár, Szellőn lebeg, arany felhőkbe száll. Áttetsző testük finom-éteri, Halandó szem nem érzékelheti, És lényüknek illékony alkatát A fény félig magába oldja át. Lengén terül a szálló szélben el Sok könnyű, csillanó harmat-lepel, Mely onnét szívta tündöklő szinét, Hol árnyalatban legdúsabb az ég. Minden sugár uj színt villant fel, és Szivárványlik, ahány szárnyrezzenés. Debreceni ref. Kollégium Irattára. 126