A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről

JELENTÉS A MÚZEUM 1948-1956. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL A múzeum munkájáról az utolsó nyilvános beszámoló jelentés 1947-ben jelent meg, de a körülmények következtében ez alig lehetett több, mint az intézmény életének, külső körülményeinek ismertetése. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az 1944. évi háborús események következtében az épületen és felszerelésben esett károk pótlása a múzeum vezetőségének mind anyagi, mind szellemi energiáit is lekötötte, másrészt az amúgy is csekély tudományos és segítő személyzet több tagja éveken keresztül más beosztásban dolgozott és így munkájukat nem az intézet keretében fejtették ki. E gátló körülmények ellenére ezek az évek mégsem voltak egészen meddők. A múzeum akkori fenntartó testülete, Debrecen város vezetősége, és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közös anyagi erőfeszítésével 1948-ra a háborús károk pótlása mind az épületen, mind a berendezésben nagyjából megtörtént, sőt a földszinti, korábban helyreállított helyiségekben kiállítások is nyílhattak, (Ady és Oláh Gábor emlékszobák, 1848/49-es szabadságharci kiállítás), amelyek minden esztétikai igényt kielégítő, komoly tudományos színvonaluk ellenére sem pótolhatták a múzeum korábbi, színes és sokrétű állandó kiállításait. De komoly és állandó munkát jelentett a mintegy 70 000 darabra menő gyűjtemény állag megóvása is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gyűjteményeknek egy része a múzeum épületén kívül, 1944—45-ben ideiglenesen helyreállított, rögtönzött raktárhelyiségekben volt elhelyezve. A különösen félthető textil-, bőr-, szőrme- és az eléggé kényes fa- és fémtárgyakból álló — ma már sok esetben pótolhatatlan — néprajzi gyűjtemény károsodástól való megóvása különös gondja volt a múzeum vezetőségének. Ilyen körülmények között nem csodálható tehát, hogy a múzeum hivatásából következő két legfontosabb feladatát: a kiállításokon keresztül folyó népművelést és kutatások eredményeinek közreadását nem tudta teljesíteni. A város és a távolabbi környék szeretetteljes érdeklődésében ebben az időben sem mutatkozott törés és az igények elől hovatovább nem lehetett kitérni. Az 1948-as év már az e feladatra való felkészülés jegyében telt el. Az épület helyreállítását követte a belső berendezés (vitrinek, tárlók, talapzatok stb.) javítása, hiányainak pótlása, a kiállítási helyiségek falainak festése és az évek óta elraktározott képek restaurálása. A kiállítás rendezésénél azonban az anyagi korlátok mellett egyéb akadályokkal is meg kellett küzdeni. A két világháború kö3