A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)
a herpályi földváron, 26 Berettyószentmártonban, 27 a zsákai Várdombon és Markódombon 28 folyt kisebb-nagyob ásatás. Terepjárásaim során 1954 — 1957. között mintegy 120 őskori lelőhelyről gyűjtöttem anyagot 2811 A lelőhelyek zöme eddig ismeretlen volt. Elsősorban Derecske környékén, valamint a Berettyónak Pocsaj — Zsáka és Darvas közötti szakaszán végeztem gyűjtést. Természetes, hogy mindez csak a terület őskori képe gerincének a kialakítását jelentette, amit a rendkívüli szövevényes vízrajzi kép is magyaráz. Azaz: rövid idő alatt lehetetlen eredményesen a rengeteg kisebb vízfolyás partjain mindenütt leleteket gyűjteni. Áttérve a leletanyagra, mindjárt bevezetőben néhány szót kell szólni az őskőkor és középső kőkor leleteinek eddigi teljes hiányáról. Foglalkozni kell mégis ezzel a kérdéssel, mert köztudomású, hogy a közelfekvő bihari barlangokban a palaeolithikum emberének előkerültek a hátrahagyott emlékei. Ahhoz, hogy eldönthessük : ez az ember megjelent-e a hegyek lábánál fekvő síkságon is, feltétlenül azt a kérdést kell majd először vizsgálat tárgyává tenni, hogy a mai Sárrét, stb. helyén a megfelelő korban milyenek voltak a vízrajzi, növényzeti viszonyok. Addig még csak feltevésekbe sem lehet bocsátkozni. Kérdés, hogy az eszközök fejlettségének azon a fokán az ember tudott volna-e megélhetést szerezni, hosszabb ideig tartózkodni a nyilván más állat- és növényvilággal rendelkező síkságon, pl. a mai Sárrét területén, hiszen ugyanakkor nemcsak eszközei, hanem a kialakult szükségletei is a hegyvidék nyújtotta lehetőségekhez alkalmazkodtak. Az őskőkor gazdasági, valamint éghajlati viszonyai között pedig nem valószínű, hogy állandó tartózkodásra itt az ember megjelent volna, u. i. hiányoznak a felső palaeolithikumban megtelepedésre oly kedvelt kiemelkedő löszhátak. Meg kell azonban említenünk, hogy a terület egy részén diluviális eredetű lerakódások vannak a felszínen, ezek azonban elsősorban nem a szél által létrehozott lösz, hanem az akkor sokkal bővebb vizű folyók lerakódásaiból eredő rétegek. 29 Talán nem is a tervszerű kutatások, hanem, mint az igen gyakran történni szokott, a szerencsés véletlen segít majd hozzá ma még megoldatlan kérdések tisztázásához. A középső kőkor esetében sem tudunk semmi biztosat mondani. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a közeli, nagylétai, mezolithikus jellegűeknek meghatározott kőeszközök semmi esetre sem azok. 30 Mindezekkel szemben az újabb kőkortól kezdve a számunkra kialakítható kép a leletanyag szempontjából egészen más, sokkal gazdagabb. Legelső neolithikus emlékanyagként a Kőrös-kultúra néhány lelőhelyét jelző szór28 Korek József —Palay Pál : A Herpályi-haloni kőkorvégi és rézkori települése. - Folia Arch. VIII. 1956. 23-39. 27 Korek József: Dix années de recherches préhistoriqucs en Hongrie. A MTA régészeti konferenciájának programja, 17. és Korek —Patay, i. m. 34. 28 Kalicz Nándor ásatása és közlése. 28 »A lelőhelyek egy részét Kalicz Nándorral együtt fedeztük fel. 29 Cholnoky Jenő : Az Alföld morfológiai térképe. Az Alföld felszíne. Földrajzi Közlemények, XXXVIII. 1910. XXVI. t. 30 A Déri Múzeum Évkönyve, 1935. 53-54. 26
