A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

ványos leletek tekinthetők, melyek azonban csak igen elszórt, ritka elterjedésre mutatnak. így pl. Berettyóújfaluban a Levente utca 7. szám alatt egy csiszolt kőbalta, egy agyagedény négyágú talpa (azaz egy, a kultúrára oly jellemző négylábú „mécses" töredéke), egy agancs-hegy lyukasztó, valamint emberi és állati csontok kerültek elő, 1932-ben.

31 Mindez esetleg azt a feltevést engedi megkockáztatni, hogy a lelet nem csak telepből, hanem a telepbe beásott egykorú sírból is származik. A kultúra sírjai általában a telepekbe beásva szoktak előkerülni. Ugyancsak e korszakban tartozó leletek kerültek elő 1955. őszén Zsákán, a Várdomb nevű lelőhelyen.

32 (82). Biztisan hasonló korúak a Berettyóújfalu belterületén 1957. tavaszán talált, nagy, vastagfalú edényekhez tartozó töredékek is.

33 (128.)Mindezek a lelőhelyek a dévaványaival

34 együtt jól mutatják a kultúra beszivárgását a Berettyó vonalán Északkelet-Kelet felé. A Sebes-Körös mellett is hasonlóképpen szórványos behatolás tapasztalható Kelet felé, ahol a legkeletibb ismert Körös-menti lelőhely ezidőszerint a biharszentandrási és a nagyváradi, mindkettőnek az anyaga a nagyváradi múzeumban.

35 Minden további hozzáfűzés nélkül meg kell állapítani, hogy eddigi tudásunk szerint a kultúra sem a Berettyó, sem a Sebes-Körös vonalán nem lépte át az Alföld keleti határát, ami részben az életformájában is keresendő. Továbbá az is feltűnő, hogy biharmegyei, mint láttuk, igen szórványos előfordulását nem a kutatás kezdeti fokának, vagy szórványosságának a rovására kell írni, hanem mindez annak a következménye, hogy a kultúra peremterületén a lelőhelyek egyre ritkábbak. Ez szinte kétségtelenné teszi, hogy ez a művelődés Északkelet felé nem terjed túl a kimondott alföldi részeken, nem jutott el pl. az Érmellékre. Amennyiben Erdélybe mégis behatol, az nem a Berettyó, vagy a Körösök, hanem elsősorban más útvonal mentén, feltehetően a Maros folyását követve történhetett meg. A vonaldíszes kerámia kultúrája nyújtotta talán terepjárásaim során a legnagyobb meglepetést, mégis ez a meglepetés bizonyos fokig előre várható volt. Gondolok itt elsősorban e kultúra leleteinek arra az örvendetes, igen nagyarányú gyarapodására, mely az elmúlt néhány évben az Alföld rendszeresebb kutatása eredményeként bekövetkezett.

36 Bihar megyéből 1954. előtt tudomásom szerint egyetlen, e kultúrába tartozó lelet sem jutott múzeumba, és a Hajdú megyéből származó, a Déri Múzeumban levő leletek sem voltak általánosan ismertek a szakemberek előtt. 31 A Múzeum gyarapodása. — Déri Múz. Évk. 1932. 28. — Lelt. szám : Déri Múzeum, IV. 67. 1932. 2. Közölve : Kutzián Ida : A Körös-kultúra. Diss. Pann. 5. II. No. 23., 33. o. 32 Vö. 28. jegyzet. — Hogy annakidején Roska Márton nem talált ásatása alkalmával ebbe a kultúrába tartozó anyagot, annak az is lehet az oka, hogy Zsákán három kiemelkedő őskori lelőhely van egymáshoz közel a falu közepén, melyek közül ő csak egy dombon, a mai Markó elnevezésűn folytatott ásatást, az állatorvosi lakás kertjében, míg a Körös-kultúra leletei a Várdombról származnak. 33 Leltározatlan leletek a Déri Múzeumban. 34 Kutzián Ida: A Körös-kultúra. I. m. 32-33. o. 35 Uo. 36 Pl. Kalicz Nándor tiszazugi gyűjtésének az eredményeképpen is : 38 új lelőhely. Vö. Jászkunság, II :3. 1955. 36. 27