A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Ditróiné Sallay Katalin: Gyakorlati tapasztalatok a restauráló laboratóriumban

mindig jól ki kell öblíteni, mert az utána következő vasalásnál szenesedés léphet fel. Régészeti fatárgyak konzerválására (praeszkitha faanyagnál) mi paraffin fürdőt használtunk. Előzőleg a fákat vízben a légbuborékolás megszűntéig főztük, ezután 80—90° C-os paraffin fürdőben szintén a bugyborékolás megszűntéig tartottuk, s ezáltal elértük azt, hogy likacsaikba, hajszálcsöveikbe és repedéseikbe a levegő, illetve nedvesség helyére paraffin ment. A hőfokra gondosan ügyeltünk, ezáltal elkerültük a fa megsötétedését. Az évekkel ezelőtt így kezelt faanyag még ma is változatlanul jó állapotban van. Porózus, mállékony csontokat kielégítő módon szilárddá tudtunk tenni az által, hogy olyan vízben főztük ki, melynek 10 literében 5 dkg enyvet oldottunk fel. Ez a kezelés egyaránt alkalmas volt az antropológiai anyagnál és a réz- és bronzkori csonteszközöknél. A restaurálások során egyes tárgyak bizonyos munkamenetekkel szemben történő magatartása minden kétséget kizáróan meggyőzött bennünket, hogy hamisítással állunk szemben. Feltevésünket természetesen színképelemzéssel is szeretnénk alátámasztani, és reméljük, ezt az adatot is bizonyító erővel tudjuk majd felhasználni. — Az egyiptomi bronztárgyak némelyikénél tapasztaltuk, hogy a zománcszerü, sötétzöld nemespatinán élénk kékeszöld, vagy kimondottan kék, a régészeti bronztárgyakra nem jellemző színű vadpatina foltok keletkeztek. A szokásos általános, legenyhébb, vegyespatinájú tárgyaknál használatos kezelésmódokat alkalmaztuk. Kezelés közben és után a tárgyaknak erős ecetsav, másoknál ammónia szagát észleltük. Ezt a jellegzetes szagot sok ezer bronztárgy kezelése közben és után sohasem éreztük. Ellenben ismerünk a szakirodalomból ecetsavas és ammóniás müpatinázó eljárásokat. — Némely esetben a kilúgozó desztillált víz enyhén savanyú kémhatású volt. Munka közben egyéb rendellenességet nem tapasztaltunk. A leggondosabb kezelés után, bizonyos idő elteltével, ez a néhány tárgy újra beromlott. Fokozottabb körültekintéssel kezelve, a tárgyak ismét beromlottak. A vadpatinás helyeken könnyű, élénk kék, illetve szürkéskék laza, tűs kristályok keletkeztek a tárgyakon, egyre nagyobb felületet elfoglalva. Egyik tárgy : egy fekvő egyiptomi macska szobrocska kilyukadt. A lyukban puha, kikaparható gyantás massza volt, mely alatt, a tárgy közepén ezüstös csillogású fehér nehézfém tűnt elő. Ebben az esetben minden kétséget kizáróan durva, galvános úton előállított hamisítással álltunk szemben. Ugyancsak restauráláskor derült ki a Déri Frigyes-féle gyűjteményrészlegben szereplő avar bronzsisakról, hogy hamisítvány. A mély zöld, zománcszerü „nemespatinás" sisak felülete kidudorodó kisebb-nagyobb gombokkal és karikákkal volt gazdagon díszítve. Belsejében azonban a régi, helytelen, kerámiáknál is alkalmazott elvek szerint vastag, enyves vászoncsíkok voltak ragasztva. Ezen vászoncsíkok eltávolításakor feltűnt, hogy belső felülete teljesen sima, a külső díszítésnek megfelelő trébelés nyoma nem látható. További kezelés során a sisak teteje lemezekre kezdett szétbomlani, majd leváltak felületéről a karikák, kisebb-nagyobb gombok. Ezek enyves gipsszel voltak kitöltve, s a sima lemezekre felragasztva. A kis félgömbökről kiderült, hogy kettévágott fagyöngyök, a felfűzés számára látható lyukkal, a karikák közönséges réz akasztó88