A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

Szintén nem képzelhető el, hogy a korai bronzkor és a gyulavarsándi kultúrának az ásatásokból ismert (elsősorban a herpályi földvár, de a berettyószentmártoni Korhány halom, és más lelőhelyek) klasszikus emlékanyaga között levő időben ne lettek volna telepek a megyében. A gyulavarsándi kultúra klasszikusnak mondott emlékanyaga a füzesabonyi kultúra leleteivel egyidősnek vehető. Tehát olyan leleteket kell keresnünk a területünkön is, melyek megfelelnek a nagyrévi és a füzesabonyi kultúra közötti időszak más területről ismert leletanyagának. A gyulavarsándi és füzesabonyi művelődéseknek egy bizonyos korban való kapcsolatai, egyidejűsége u. i. kétségtelen.

62 Tószegen, a legújabb ásatás eredményeképpen a nagyrévi és füzesabonyi kultúrák közötti időt az az emlékanyag jellemzi, melynek előfordulási helye többek között Hatvan és ez a kor innen nyerte elnevezését is.

63 Kétségtelenül a hatvani kultúrába tartozó lelet a megye területéről nem ismeretes. Azonban több olyan lelőhely is van, ahol az előkerült leletek a hatvani kultúra egyik legfontosabb sajátságát mutatják: általános a seprűs díszítés, mely gyakran csak az edény alsó részét fedi be, stb. Ilyen lelőhely pl. a hencidai is. (124.) Ezzel egykorúnak vehetők azok a töredékek is, melyek a Korhány halomban kerültek elő, és még nem sorozhatok a gyulavarsándi kultúra teljesen jellegzetes edényei, ül. díszítései közé, a rajtuk levő minták miatt. Továbbá a vastag rétegekkel rendelkező gyulavarsándi lelőhelyek alsó rétegeinek anyaga lehet az átmeneti kor jellemzője, de sajnos, pontos ásatásból származó kerámia ebből a korból a megyében még nem áll rendelkezésünkre. — Viszont a romániai kutatás véleménye már régebben az, hogy gyulavarsándi kultúra első szakasza korábbi, mint a késői bronzkor.

64 Ebben a meggyőződésben elsősorban az ottományi leletek erősíthették meg a kutatókat, amelyek tényleg bizonyos eltéréseket mutatnak a gyulavarsándi kultúra kialakult emlékanyagától, azonban valószínű, hogy ennek oka a korbeli különbség. A gyulavarsándi kultúra kialakult formája tehát a bronzkor harmadik szakaszát jelentheti csak Bihar megyében. Sajnos, oly erős kapcsolatai mutatnak Erdély belseje, azonkívül az Alföld keleti szegélyén levő, elsősorban földvárakban előkerült leletek felé, hogy a kultúra eddig meg nem fejtett kérdéseit azok ismerete nélkül aligha lehet megoldani. Saját gyűjtéseim során ebből a korból is kerültek elő lelőhelyek, melyek eddig ismeretlenek voltak. A régi, múzeumban levő leletek elsősorban a nagy földvárakból származók voltak, hiszen kincskeresés során általában ezeket a nagy halmokat szokták megbolygatni. Azonban most kiderült, hogy nemcsak kiemelkedő, erődített lelőhelyei vannak a kultúrának, a hozzátartozó, már nem erődített, vízparti telepekkel, hanem egyszerű, kicsi telepei is. így pl. a Kalló mellett egyetlen erődített földvárszerű telepre sem bukkantam, bár jellegzetes leleteket sikerült találnom. (Pl. 23. és 37.) Ennek magyarázatát abban találhatjuk meg, hogy a Kalló, 62 Banner J. : Research on the Hungarian Bronze Age Since 1936 and the Bronze-Age Settlement at Békés-Várdomb. — Proc. of the Preh. Soc. 1955. 141. o. 63 Tompa Ferenc : Bronzkori lakótelep Hatvanban. Arch. Ért. 1934. 16 — 34. о. Mozsolics A. Die Ausgrabungen in Tószeg. Acta Arch. 1952. 64 Popescu Dórin: Die frühe und mittlere Bronzezeit in Siebenbürgen. 1944. 147 p. 37