A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

Saját gyűjtéseim során több érdekesnek Ígérkező lelőhelyről sikerült anyagot gyűjtenem. Elsősorban a Kalló mellett, Derecskén van több lelőhely, melyek közül a Kiserdő közelében levő a fontosabb, (26.) mert itt nagyobb telep nyomai mutatkoznak a felszínen. A többi, közeli, szintén a Kalló mentén talált anyag elsősorban azért figyelemre méltó, mert azt mutatja, hogy az akkoriban nyilván folyónak számító Kalló medre mellett milyen gyakori volt a vonaldíszes kerámia megtelepedése, a többi biharmegyei folyó (a Köröst nem számítva) vidékéhez képest aránytalanul nagy. Ennek magyarázatául esetleg azt hozhatjuk fel, hogy a vonaldíszes kerámia megjelenése után a Köröskultúrához hasonlóan Délnyugat felől a Berettyó mentén behatoló Tiszai kultúra a már itt talált vonaldíszes kerámia népességét a kisebb mellékfolyók mellé szorította, ahol, pl. a Kalló mellett is (15., 24., 30. és 42.), utóbbinak lelőhelyei azért sűrűsödnek. A megtelepedés viszonyaira fényt vet többek között a Gáborján mellett, az ú. n. ,,Lófogópart"-on előkerült anyag is. Itt dűlőút építése közben egy telepet bolygattak meg, amelyről később sikerült több jellegzetes leletet is gyűjteni. (57.) A lelőhelyre jellemző, hogy annakidején néhány kisebb építmény állhatott elszórtan rajta, aminek megfelelően mutatkoznak ma egyes helyeken a felszínen töredékek, azonban a leletek komolyabb réteget aligha alkottak. A lelőhely egyébként egy, ma már alig látható régi folyómeder mellett fekszik (valószínűleg az egykori Kis-Körös). Ezt kétféleképpen is lehet magyarázni: vagy a neolithikum óta eltelt idő alatt, de már viszonylag régen kiszáradt mederről) van szó, amely azóta feltöltődött, vagy pedig eredetileg is igen sekély, kis vízfolyás volt, talán inkább mocsár. Egyébként ezen a lelőhelyen a vonaldíszes kerámia leletei festéssel párosulva is megjelentek, sajnos, a festés az összegyűjtött cserepeken csak nyomokban maradt meg. A Berettyóvölgy egyik kiemelkedően fontos lelőhelyéről, a gáborjáni földvárról (56.) is származik egy, a vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó csövestalpú tál talprésze, festés nyomaival, valószínűleg kincskeresés közben már régen előkerült és magángyűjteményben volt. Maga a gáborjáni földvár nagy területen fekvő, feltehetően őskori eredetű erődítmény, de az árpádkorban egyházi épületek állottak rajta, melyek miatt a pontos korát, valamint eredeti formáját csak nagyobb ásatással lehetne tisztázni. A két gáborjáni lelet is azt mutatja, amit más tényekből is megállapíthatunk, elsősorban a Hortobágy területén előkerült anyag segítségével, hogy t. i. a vonaldíszes kerámia itt olyan kultúrával vagy kultúrákkal érintkezett, melyek egyelőre csak az Alföld keleti részeiről ismeretesek, és amelyektől az edényfestés bizonyosfajta szokását is átvehette. Erre az érintkezésre nemcsak Debrecen környékén volt lehetőség, minthogy nem is a tócóvölgyi leletek mutatják a legélesebben, legtisztábban

37 Igen fontosak pl. ebből a szempontból a Berettyóújfalu belterületén (128.) legújabban előkerült, valószínűleg telepről származó leletek, melyek szintén a vonaldíszes kerámia és a festett agyagművesség keveredésének nagyon szép példáját mutatják. 37 Zoltai Lajos: Jelentés, 1927. 9-11. képek. 2«