A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

Sajnos, ásatásra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy a vonaldíszes csoportnak a megye területén nem fordulnak-e elő olyan leletei, melyek legfeljebb még csak a nyugatabbról magukkal hozott festési eljárásokat ismerik, tehát abból a korból valók, amikor a vonaldíszes kerámia még nem keveredett az Alföld keleti részében ismert festett agyagművességekkel. Az Ártándon előkerült (141) nagyobb számú leletben, valamint a hajdúszoboszlói téglagyár területéről származó vonaldíszes töredékeken u. i. festésnek eddig nem lehetett semmi nyomát sem megállapítani. Az említett ártándi lelőhelyen a komoly rétegekkel rendelkező, ül. egykor rendelkezett domb 90%-át elhordták útépítéskor. Az innen származó leletek egyébként teljes mértékben megegyeznek a Szarvaskörnyéki, régen ismert töredékekkel, a karcolt díszítéseket illetően.

38 Összefoglalva meg lehet állapítani, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája és népessége valószínűleg hosszabb ideig élt a területen, hiszen keveredett is itt más csoportokkal, és a Bihar megyétől közvetlen északra fekvő területek, elsősorban a Hortobágy és Debrecen környéke, valamint Hajdú megye nyugati részének hasonló anyagával együtt a neolithikumban minden valószínűség szerint egységes területet képezett. Ennek beigazolása a fent említett területekről származó leletanyag felsorolása után itt talán fölösleges. Ma még vitatható, hogy a megye területén egyaránt megjelent Körös kultúra és a vonaldíszes kerámia korai leletei között milyen időrendi viszony áll fenn. Erre nézve, hasonlóképpen a többi szomszédos területhez, itt sincs semmi rétegtani bizonyíték. Kérdéses azonban, hogy Bihar megye területére érvényes-e az a feltevés, hogy az „alföldi vonaldíszes kerámia" néven bevezetett új csoport a legjellegzetesebb leleteit a Tiszapolgár-Folyáson felfedezett neolithikus emlékanyagban találta volna meg.

39 U. i. Derecske-Téglagyár (5.) vagy éppen a Tócóvölgy leletei között a szümegi típusokra emlékeztető töredékek nem elsősorban a vonaldíszes kerámia leletei, hanem festett cserepek és a bükki kultúra tipikus anyaga társaságában jelennek meg (Tócóvölgy : Déri Múzeum lelt. IV. 1933. 63. és Tócó, 1. halom : IV. 1927. 63.), ami érthető is, hiszen maga a névadó hely jelentette a természetes kapcsolatot a bükki kultúra törzsterülete felé. A fentiek is felvetik a bükki kultúra megjelenésénekés hatásainak a kérdését a megye területén, elsősorban a Tócó vízrendszeréhez csatlakozó folyók mentén. Roska Márton szerint, aki egyébként a megye területéről nem említi a vonaldíszes kerámiát, a Bükk vidékéről lehúzódó csoport képviselői megszállják a Sebes-Körös mentének egyes alkalmas pontjait.

40 Ezzel szemben ma már úgy látjuk, hogy a bükki kultúra egymagában, azaz mint önálló népesség, a leletek eddigi teljes hiányából következtetve, nem jelent meg a Berettyó és a Sebes-Körös mellett. Ha mégis kerültek és kerülnek elő a kultúrára emlékeztető, bekarcolt díszítésű, vagy a sajátos bükki jellegű díszítést utánozó festett cserepek itt, azok nálunk nem a bükki kultúrához, hanem a festett kerámia valamelyik 38 Krecsmerik E. : A békésszarvasi őstelepek. — Arch. Ért. 1915.11 — 43. 39 Korek J. —Patay P., i. m. 34. o. szerint eddig pontosan egyik kultúrához sem volt köthető a most alföldi vonaldíszes kerámiának elnevezett leletanyag; vö. Korek J., i. m. 16 — 17. 40 Roska Márton : Bihar vármegye múltja, i. m. 5.