A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Nagy János dr.: Tóth Árpád Emlékmúzeum Debrecenben

őket úgy, hogy az a fenséges eszme, amelyért ők küzdöttek, a magyar szabadság, hevítse a mi szívünket is. így ünnepeljük őket!" Az 1903. október 17-én tartott Deák Ferenc-ünnepségen így tanította, nevelte társait: „S ha minden tekintetben nyomába nem is léphetünk, legyünk hü követői főképp abban, hogy szeressük szívünk teljes melegével, elménk minden gondolatával, minden tettünkkel, egész életünkkel ezt az édes szép hazát." A. következő szekrényben levelek olvashatók. Szüleihez, testvéreihez, barátjához, Nagy Zoltánhoz írta ezeket. Szüleihez Budapestről küldte leveleit a magyar-francia szakos egyetemi hallgató. Minden hazaküldött levélben van egy-egy rajz, a nála 17 évvel fiatalabb öccsének, Lelinek, Lelikének, Lelkónak. A címzetthez, gyermekhez illők e rajzok, kifejezőek, játékosak, szórakoztatóak. Ilyen felírásokat olvashatunk alattuk : „Itt küldünk Lelikének egy automobilt is, Fedák Sári ül rajta... Itt küldünk Lelinek egy pár cocót, nem elevenét, de így legalább nem rúgnak... Kedves Lelike! Amint látod, itt olyan hideg van, hogy még a konflisló is megáll útközben és fújja körmeit, hogy ne fázzék. Az ám! Csókol Árpád bátya." A levelek betűi — különösen a félévi vizsgák előtt — arról panaszkodnak, hogy nincs ideje részletesen, hosszan írni, s még sincs levél rajz nélkül. Öccsét szórakoztatni, öccsének örömet szerezni, erre mindig volt ideje s kedve. A szüleinek küldött levelek nagyon tanulságosak. Mindegyik Tóth Árpád szüleszeretetét bizonyítja. Minden egyes levél igazolja, hogy a szegénység és a betegség fojtó levegője már ekkor körülvette. A levelek megszólítása mindig Szeretett jó Szüleink, de tartalmuk azt sejteti, hogy a szigorú apa számára íródtak. Nincs talán még költőnk, akinek életében az apának olyan fontos szerepe lett volna, mint a Tóth Árpádéban. Hogy költőnk olyan lett, amilyen, abban sok tényező mellett annak is jelentős szerepe volt, hogy Tóth András szobrász fia volt. A költő életének első huszonhét esztendejét rövidebb-hosszabb megszakításokkal szülei házában töltötte, s legnagyobbrészt apja kenyerén. Tóth András szigorú, nem egyszer kegyetlen apa volt, igenjével szemben gyermekeinek nemet mondani nem volt ajánlatos. Művészi álmokat szövögető, magát művésznek tartott szobrász-iparos volt, s művészi csalódásai, megszégyenítései megkeserítették az egész család életét. A fiú, Árpád, elszenvedte apjának minden szeszéjét, nem lázadt, hallgatott. Ez a gyermeki, fiúi magatartás később egyéniségének egyik legjellemzőbb tulajdonsága lett. Leveleiben még ma is látható az apa szigorú tekintete. Ennek jelei a levelekhez mellékelt elszámolások. íme, egy-két tétel: „15 ebéd, egy ízben egy igen jó ebéd, Vígszínház két ízben, pénzes postás újévi jutalma, rendes postás újévi jutalma, egyizben fehérnemű mosás, négy meleg vacsora, kapupénzek, 5 nagy boríték, szappan, fogkefe, szenesnek borravaló, inggomb, cigaretta". Ha az elszámolás kívánt időre valamilyen ok miatt nem készült el, akkor a pénzt kérő levélben a következő mentegetőzés olvasható : „Kiadásainkról csak később ígérhetek kimutatást, mert most a kollokviumi készülések miatt^ nem fordíthatok illő gondot egy ilyen jegyzék összeállítására." (Árpád 154