A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben

kis lyukba, a felső, meleg faggyúba mártott végét pedig a kapli oldalához ragasztották. A bél így pontosan a gyertyaminta közepére lett rögzítve. Ha az egész bankli „behúzásával" készen voltak, meggyőződtek arról, hogy minden mintában helyén van-e a bél. így jött soron a spannolas. Ez abból állott, hogy az egyik kéz mutató ujjával a bél faggyús végét a kaplihoz szorították, alsó végét pedig a másik kézzel meghúzták. 4. Ezután következett a tulajdonképpeni öntés. Nagyon vigyáztak arra, hogy a faggyú se túl meleg, se túl hideg ne legyen. Ha ugyanis melegebb volt annál, hogy az ember ujja elállja, nem lehetett önteni, mert kifolyt volna a gyertya mintákból. Ha pedig nagyon lehűlt nem helyezkedett el a mintákban egyenletesen s így a gyertya oldala lyukacsos lett. Л megfelelő hőmérsékletű faggyút kanállal egy tölcsérbe merték be. A tölcsér a jobb kézben volt, úgy hogy a hüvelykujj a tölcsér karikájába került, a tölcsér végét pedig a középső ujj fogta be. A tölcsérből azután az ujj elhúzásával sorra megtöltöttek minden mintát. 5. A faggyú beöntése után a kaplik leszedése s a rajtuk maradt faggyútól való letisztítása következett. Amikor a faggyú egy kissé már megdermedt a mintákban, a kaplikat leszedték. A mutató és a középső ujjból egy V alakot formáltak és a nyitott ujjak között maradtak a kaplik, mikor a mester felfelé fordított tenyérrel végig húzta a kezét a minták felett. A leszedett kaplikat egy füles vasbográcsba tették, melynek a feneke szűrő volt. Ezt a szűrőt az üstben lévő forró faggyúba tették be, ott azután leolvadt a kapukban maradt már kihűlőben lévő faggyú is. A szűrőt azután kiemelték, felakasztották s a faggyú teljesen lecsorgott róla. 6. Ha nem volt elég hideg, csak másnap került sor a gyertyák kiszedésére. A bél kiálló végét laposfogóval megfogták, a gyertyát egy kicsit felfelé nyomták a mintában, így az elvált a minta falától és ki lehetett húzni. A gyertyát nem lehetett hosszabb ideig bent hagyni a mintákban, mert hosszabb állás után beleragadt. A kiszedés után a stuccolás következett. A bankliból kiszedett gyertyákat — kb. 80 — 100 drb. — egyszerre tették be a stuccoló ládába, úgy hogy a gyertyák felső vége a láda mozgatható oldala felől, alsó vége pedig a láda nyitott végén volt. A deszkát megrögzítették s balkézzel a gyertyákat egybe fogva, éles késsel a kiálló gyertya végeket egyenesre vágták. A kész gyertyákat papirosba vagy ládákba csomagolták fontok szerint. Nagyságukhoz ill. vastagságukhoz mérten 8, 10, 12, 16, 20, és 24 gyertya nyomott egy fontot, innen jött a nyolcas, tízes, tizenkettes stb. elnevezése a faggyúgyertyának. Módy György 142