A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben

egy-egy régebbi műhelyben már csak a gyertyaöntéshez szükséges egyes munkaeszközök emlékeztettek arra az időre, mikor a házi világítást a faggyúgyertya szolgáltatta. Pál János és Katona István elbeszélése szerint — utóbbinak az édesapja, neves szappanosmester, még legény korában a Felvidéken : Kassán, Késmárkon, Iglón eltöltött vándorévei alatt tanulta ki a gyertyaöntést — a faggyúgyertya készítése a következő munkafázisokban történt:

3 1. a faggyú előkészítése az öntéshez, 2. a minták berakása a padba, 3. a bél behúzása a mintákba és a spannolás, 4. az öntés, 5. a kaplik leszedése és tisztítása, 6. a kész gyertyák kiszedése a mintákból és stuccolás. 1. A gyertyakészítés az öntéshez szükséges faggyú előkészítésével kezdődött. Először is kiolvasztották a faggyút, azután tiszta vízben kifőzték. Ekkor egy bizonyos mennyiséget áttettek egy kisebb üstbe és ezt állandó hőfokon tartották. 2. Mikor a faggyú előkészítése folyt, a gyertyamintákat berakták a padba vagy bankli-Ъа. A gyertyaminták a bankli két lapjába fúrt lyukban állottak, mégpedig úgy, hogy a minta felső részén elhelyezett kis karika tartotta a gyertyamintát. A minta alsó, hegyesedő vége pedig beleért a bankli második lapjába fúrt lyukba. A minta így nem mozdulhatott el. A gyertyaminták berakása után minden üres mintára rátettek egyegy kaplit. A kapli a gyertyaminta csésze alakú különálló felső része volt. 3. Ezután történt a bél behúzása. A belet még nyáron készítették elő az e célt szolgáló bélvágó asztalon. A négyszögletes kis asztal lapjának egyik éle mentén egy kb. 25—30 cm. hosszú vasrúd állott, melyet csavarral erősítettek meg. A rúdtól jobb kéz felé volt egy kés, mely az asztal lapjában egy — a vasrúdtól kezdődő — vályúban mozgott, úgy hogy a gyertya hosszúságának megfelelő pamutdarabot le lehessen vele vágni. A bélnek való pamut ládában volt az asztal mellett elhelyezve. A gyertyák vastagabb-vékonyabb voltának megfelelően kettős, hármas, négyes szálú pamutot használtak. Ha például ötszálas bél kellett, egy két és egy három szálas pamutgombolyag szálait fogták össze. A kellő számban összefogott pamutszálakat a vasrúdon keresztül dobták, úgy hogy a két szár U-alakot képezett. Ezt késsel elvágták és összesodorták. A pamutszálak összefogását és a vasrúdon való átdobását mindaddig folytatták, míg a rúd tele nem lett. Ekkor a felvágott beleket lehúzták s egy pálcára rakva száraz helyre vitték a felhasználásig. Az így előkészített belet, a befüzőtű segítségével húzták be a gyertyamintákba. Először is a bél egyik végét 2 cm.-nyire a meleg faggyúba mártották, lazán kicsavarták, a másik végét pedig a füzőtüre vették és a kaplin keresztül bedugták a mintába. Mikor a bél leért a minta végébe, a befüzőtűt visszarántották. így a bél alsó vége beszorult a minta alján lévő 5 A gyertyaöntés itt ismertetett munkamódszere a XIX. század második felére alakult ki. A gyertyaöntés régebbi formáira dolgozatom korlátozott terjedelme miatt nem térhetek ki. 141