A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Sápi Lajos: A városrendezés kezdetei Debrecenben a XIX. század elején

rendes utcahálózatot később megbontották, mert a működésükkel járó szekér-forgalom miatt többnyire szabálytalan, kisebb térségek alakultak ki körülöttük. A XVIII. század második felében a városrendezés problémája mind a város vezetőségét, mind az időnként kiküldött királyi biztosokat is foglalkoztatta. Ez tűnik ki Forgách Miklós királyi biztos 1773-ban kiadott rendeletéből is,

5 mely szerint földalatti kunyhók helyett a jövőben csak szabályos házak építhetők. A királyi biztos utasításai szerint minden középületterve a helytartó tanácsnak, illetve a magyar királyi kamarának volt felterjesztendő. Az 1774 március 21-én kelt királyi biztosi rendelet szerint

6 a város árkán kívül letelepedett, úgynevezett újsorosiak csak oly feltétellel kaptak telket, hogy azon-szabályszerű házat, nem pedig földalatti kunyhót építenek. Az első külvárosok vagy hóstátok a mai Vendég és Pesti utcákon, a Kút és Nyíl utcák elején épültek. A rendelkezés kiadására azért is szükség volt, mivel az új települések újabb gondokat is okoztak a város vezetőségének. Az állandóan visszatérő, várost pusztító tüzeket majdnem minden esetben kimutathatóan gyújtogatások okozták. Az épületek alacsony, száraz, gyúlékony anyagból készült fedele könnyű prédája volt a gyújtogatónak. A feltámadt tűz tovaterjedését ellenállhatatlanul segítette a telkek túlzsúfolt beépítése, valamint a víz és a tűzoltószerek hiánya is. Ha figyelembe vesszük a város mezőgazdasági jellegét s ebből kifolyóan az egyes udvarokon tárolt szénakazlakat, valamint az épületek kezdetleges fából készült kéményeit, akkor könnyen feltehető, hogy száraz, szeles időben minden rossz szándék nélkül is támadhatott tűz akár véletlenül, akár figyelmetlenségből is. így történt ez 1797 szeptember 16-án is,

7 amikor délután 4 órakor, — az egykori feljegyzések szerint, — a Hatvan utcán levő Katona István házánál tűz támadt és a nagy széltől támogatva olyan erőre kapott, hogy a Hatvan, Nagy és Kis-Űj, (Simonffy és Bajcsy-Zsilinszky) Német, (Széchenyi) Kádas, (Arany János) és Miklós (Dimitrov) utcán keresztül felette sok ház elégett s a tűz a város árkán kívül a külvásárban levő kalmár sátrakat is kettőn kívül mind elhamvasztotta. E tűz alkalmával mintegy 200 házastelek semmisült meg. A szörnyű pusztulás arra késztette a város vezetőségét, hogy 1799-ben nyomtatásban is kiadja az első összefoglaló Szabályzatot, a „Tűz ellen való rendeléseket"

8

, amely a tűzrendészeti intézkedések mellett már az építkezésre vonatkozólag is tartalmaz előírásokat. A statútum 51 pontból áll, a tanulmányunk szempontjából legfontosabbakat szószerin t adjuk. I. A kiknek tehetsége engedi, igyekezzenek Téglából, és bólthajtásra építeni, ha tsak a konyhát is. II. Senkinek sem lészen szabad fa Kéményt építeni, hanem minden Ember, akár új Házat épít, akár az ótska Házára szükséges új Kéményt tsináltatni, azt tartozik kőből tsináltatni, és fa-Kémény állítása egyál5 Uott. Forgách-féle kir. bizt. ir. 6 Uott. 7 Roncsik Jenő : A tűz pusztításai Debrecenben. Bp., 1939. 8 Szabad és Királyi Debrecen városának tűz ellen való rendelései. Db., 1799. . Déri Múzeum külön gyűjt. 121