A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1943-1947

A Déri Múzeum élete és működése 1943–1947. években - II. Jelentés az 1944. évről (4 képpel)

23 kok, a vitrinüvegek 70—80%-a. A belső udvarok és termek-törmelékkel teltek meg. Szept. 20-án egy bomba átütötte a régészeti raktár és Thaly-szoba falát s az alagsorba hatolva szerencsére nem robbant. Károkat ellenben bőven okozott. A törmelék feltakarítását, kihordását, kiszórását, valamennyien a múzeum alkalmazottai és tisztviselői végeztük. Ha nappal esett az eső, felmentünk az emeletekre és a vizet vedrekbe, mosdótálakba, tekenőbe seperve, lapátolva öntögettük ki az ablakon, az éjjeli esők azonban leszivárogtak a földszinti termekbe, eláztatva a falakat és padlózatokat. így a linóleumpadlózatok teljesen elpusztultak. Az előadó díszterem gazdagon tagolt mennyezetén keresztül úgy hullott az eső, mint a szabad ég alatt. A mintaszerűen berendezett laboratórium egyik fala és kétcellás vegyi fülkéjének üvegezése összetört. A Déri György Múzeum minden ablaka, vitrinje, cserépkályhája megsemmisült. A raktárakban légnyomástól cserepes üvegedények pusztultak el. Okt. 20-án egy ágyúlöveg nagy rést vágott a Déri Múzeum nyugati homlokzatán,' a céhemlékek termének falán. Az épület körül lehullott bombák repeszdarabjai a külső sempernova-vakolatot erősen megrongálták, a keleti oldalon az ablakkeretedet szilánkokra tépték. A Déri György Néprajzi Múzeum cseréptetőzetét a légnyomás szétzilálta, a termek stukatúrmennyezetét letépte, ablakkereteit összetörte. Ugyancsak súlyosan sérültek szept. 17-én éjjel a főbejárati bronzkapuk, a keleti és nyugati oldalbejárati tölgyfakapuk, melyek közül a keletit deszkafallal kellett pótolni. Nagy szerencséje volt épületünknek, hogy a padlástér tetőszerkezetének minden f aalkatrésze háromszor volt bemeszelve s így a tetőzetet szétdúló bombától három helyen meggyulladt padlástér és egy radiátorszekrény tüze önmagától elaludt. Mikor a riadó lefúvása után az épületet és a tetőt végigjártuk, már csak füstölgő faalkatrészeket találtunk. A lemeszelésnek köszönhető tehát, hogy a Déri Múzeum nem jutott a Nagytemplom és a városháza sorsára. A sokrendbeli légoltalmi intézkedés, között ez gyakorlatilag jól beváltnak tekinthető. Jó, szolgálatot tettek a földszinti vasablakrácsok, melyek erősen sérültek ugyan, de megakadályozták azt, hogy rosszindulatú egyének az épületbe behatoljanak. A sarkából kicsavart keleti kapunál pedig hajnalig az épületben lakó Vincze József múzeumi gépész virrasztott. Az a szakadatlan túlfeszített fizikai munka, mellyel a múzeumi alkalmazottak ruházatuk kímélése nélkül a csapadék víz ellen küzdöttek ; mellyel az üveg-, vakolat-, tégla- és deszkatörmelékektől az épületet megtisztítani és az összehányt raktári tárgyakat a porból, szemétből kimenteni, áthelyezni törekedtek, ugyanakkor, mikor a városban saját lakásaikban is hasonló bajokkal küzdöttek : méltán megérdemli, hogy ezen a helyen őket a legteljesebb elismerésben részesítsük és nekik örök hálával tartozzunk. Hasztalan tettem lépéseket szept. 17-ike után arra, hogy a múzeum szétrombolt tetőzetét valami ideiglenes fedélzettel lássuk el, a szept 21-i 6. bombázás után a menekülés láza lett úrrá mind a város vezetőségén, mind a lakosságon. A szovjet haderő szept. 25-én már Nagyvárad felé közeledett. Szept. 27-én a város vezetősége értekezle-