Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

58 kétszer módot ad arra, hogy a vármegye állami utainak feljárásakor gépkocsiján vele mehessek. Útépítések alkalmával előkerült régészeti leletek, falusi házakról, építészeti emlékekről készített fényképek és más megfigyelések szokták közös kiszállásainkat jutalmazni. Augusztus 8-án Hajdúböszörmény és Balmazújváros körüli utakat jártuk. Újváros határáról átmentünk Tiszacsegére, hol megnéztük a tiszai révet is. A halászok nem voltak ott. A folyóparton hálóvarsák és vesszőből font haltartók hevertek. Csegéről Egyekre, innen a füredi úton a Hortobágyi csárdához, tovább a Kadarcsra robogtunk és innen felmentünk Balmazújvárosra. Debrecenbe visszatérve ellátogattunk még Hajdúsámsonba is. Ilyenkor mindenütt nyitott szemmel figyelem a tájakat, a mezei emberek életét, az állatvilágot. Az évről-évre ismétlődő gépkocsiutaknak köszönhetem azt, hogy nincs Hajdúmegyének olyan karbantartott utja, amelyen ne jártam volna. Az út eredménye mindig az időjárástól is függ. Ezúttal hideg, szeles eső tette a fényképezést lehetetlenné! Lükő Gábor múzeumőr beszámoló jelentései. 1942 március 1—12. A budapesti Néprajzi Múzeum magyar népművész anyagát tanulmányozta. 1942 július 5—18. A Bácskába telepített bukovinai csángók helyzetét és néprajzi viszonyait tanulmányozta az Orsz. Táj- és Népkutató Intézet által reábízott csoporttal. Tanulmányutam a szatmári, beregi és máramarosi, továbbá a Közép-Tisza melléki községek temetőiben. — 1942 augusztus 5—13. és szeptember 2—7. — Augusztus 5—13. Szatmár, Bereg és Máramaros megyékben Mátészalka, Fehérgyarmat, Kisar, Nagyar, Cseke, Dolha, Máramarossziget, Técső, Nagyszőllős, Vámfalu és Szatmár községek temetőit látogattam meg, szeptember 2—7. pedig Heves és Szabolcs megyékben Tiszafüred, Polgár, Dob, Dada, Kenéz és Prügy temetőit néztem meg, népművészeti emlékek után kutatva. A fejfafaragás művészete általában hanyatlásnak indult, de sok helyen, különösen a keleti részeken, nem érvényes ez a tétel. A régi szép egyéni formák legtöbb helyen sablonos szabályokba fulladnak. Bárd helyett fűrészszel formálják ki a törzset, ez a legközvetlenebb oka a változásnak. Távolabbiak a munka megkönnyítése és meggyorsítása, valamint a csiszolt márványemlékkövek sima felületének utánzása. Sok helyen magát a kő formáját is utánozzák. Ez legtöbb helyen új sz okás és ma még elég ritkán fordul elő a régi fejfaformák mellet