Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

59 Prügyön ellenben a legöregebb fejfák mind sírkőformát utánoznak, mégpedig valami régi és elég komplikált sírkőformát. De nemcsak a fejfafaragók utánozzák a sírköveket, hanem megfordítva, a sírkőfaragók is átveszik a fejfa egyes díszítményeit, különösen a szomorúfüzet. Érdekes, hogy bár a sírkövek szomorúfüzei ezer apró vonásukkal elárulják származásukat, egyben mégis következetesen eltérnek a fejfákétól, amennyiben mindig szimmetrikusak. Legérdekesebb tapasztalatom az volt, hogy minden egyes községnek saját fejfaformája volt és van még ma is. A szomszéd községek formái legtöbb helyen az első pillantásra megkülönböztethetők egymástól. Hasonlítsuk össze például három szomszédos tiszaparti falu Kisar, Nagyar és Cseke fejfáit. Az első vastag négyoldalú hasáb és második lapos deszka alakú, felül lekerekítve, a harmadik hatszögletű hasáb és csúcsos végű. Mindegyik faluban a saját formája van túlnyomó többségben, de megtalálható a szomszédközségek formája is néhány fejfán. A temetőcsősz aztán megmagyarázza, hogy az alattuk nyugvó nem helybeli, vagy ha igen, nem itt született, hanem beköltözött s azért állítottak neki másféle fát. Olyat, amilyen az ő falujában divatos. Aki ismeri a formákat, messze vidéken is megismeri a saját falujából származott emberek sírját. A csúcsos fej fát például nagyon sok egymástól távoleső község vallja magáénak, mégsem téveszthető össze egyik a másikéval. 6. kép. Kisari (balról) és nagyari fejfák, Szatmár megye. 7. kép; Szatmárcsekei régi fejfa, — mellette felülnézetben és oldalnézetben.