Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

38 Néhány öreg ház lefényképezése után Kósa Ferenc barátom kedves vendégszeretetét élveztem, amelyért és minden rendbeli szíves fáradozásáért ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. Ebéd után, kérésemre, úri fogatán Panyolára küldött. Nem a rendes úton, hanem egy kis kerülővel átkeltünk a Túr hídján és a Tiszamentén igyekeztünk a panyolai Zsaró-kert felé. Ezen az úton még nem jártam, nyitott szemmel mindent megfigyeltem, a panyolai Zsaró-kertben a lelőhelyet megszemléltem. Erre különösen azért voltam kíváncsi, mert 1941-ben a XI. ásatást — rajtam kívül álló okokból — elvégezni nem tudtam. Ezúttal megállapítottam, hogy a Tisza a partot nagyon erősen megrongálta ; azon a helyen, amelyen ásatásaimat szoktam végezni, a partot az eddiginél nagyobb étvágygyal leharapdálta. Ez a körülmény arra indított, hogy az idei ásatást feltétlenül el kell végeznem. Panyolán megleptem Szarka Boldizsár református lelkész kedves barátomat. Nála töltöttem az éjszakát és április 24-én Szatmárnémetin keresztül, hazautaztam. A XI. panyolai ásatás. — 1942 augusztus 18—30. — Táj- és néprajzi megfigyelések. — Az ásatás eredménye. Ezt a régészeti ásatást 1941 nyarán kellett volna elvégeznem. Már ott is voltam a he yszínen, amint arról az 1941-es Évkönyvben beszámoltam, de egy váratlanul jött gyors áradás kiszorított a Tisza medréből és én hazautaztam. Abban az évben többé nem tudtam reá időt szakítani. Mikor 1942 április 23-án Olcsvaapátiban jártam, aznap délután megtekintettem a panyolai ásatások színhelyét is,. amint azt az előző fejezetben elmondtam. A XI. panyolai ásatást ezek szerint 1942 augusztus 18-tól 30-ig végeztem el. Dr. Streicher Andor, Szatmár vármegye alispánja, kérelmemre Somogyi Zsigmond nábrádi körjegyző útján előbb 300, később közvetlenül még 117 P-t utalt ki ínségmunkabér címén, egyéb kiadásaimat pedig a Déri Múzeum rendelkezésre álló előlegeiből fedeztem. A szükséges élelmiszer beszerzését kérelmemre Szilassy László debreceni főispán megértő jóindulata tette lehetővé, kiegészítéséről pedig Szarka Boldizsár panyolai református lelkész mindenkori vendégszeretete gondoskodott. Augusztus 18-án hajnalban utamat Nagykároly felé s onnan a csapi vonalon Nagydobosnak vettem, mert ennek a vonalnak alsó szakaszát, Kálmánd és Börvely vidékét még nem láttam. Az egykori Ecsedi-láp jellegzetes tájaiban sokat gyönyörködtem, Mérk és Vállaf tornyai ismerősként tekintettek felém és sok régi szép olvasmányom emléke szállott velem a sötétzöld mezőben.