Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás
37 is jelzett kerülőházhoz. A Túr vizét a Tisza új védgátján keresztül egy hatalmas zsilip engedi át, mely egyúttal átjáró híd is. Apátit körgát veszi körül, amire korábban nagy szükség volt, mert 1927 előtt itt a Szamosszögben nem volt a Tiszának balparti védgátja. Még régebben ez a falu is, mint Panyola, nyúlgáttal volt körülvéve, melynek szilvafákkal beültetett szakaszai ma is láthatók. A falu öregjei sokat beszélnek arról, hogy árvízveszedelem idején hányszor virrasztottak ezeken a nyúlgátakon! A Túr torkolatától visszafelé nem egészen 2 km-re áll rajta egy hái omlábas öreg fahíd, 1927 előtt csak itt volt átjáró a Tisza felé. Mióta az erdőt a Tisza és a Túr szögletében kiirtották, már messziről szembetűnik az a mesterséges földsánc, mely ettől a fahídtól ÉK-i irányban húzódik a Tisza felé. Ha valamikor ez a földsánc a Túr partjától a Tisza partjáig húzódott ; ha a Szamos egykor sokkal idébb szakadt a Tiszába és a Túr előbb a Szamosba ömlött : akkor ez a földsánc a Tisza, Szamos és Túr összefolyásában a három folyóval együtt egy földvárat alkothatott. Egy a karlsruhei levéltárban talált XVII. századi térkép szerint a Szamos-és Tisza-folvóknak ebbe a szögletébe terveztek erősséget (1. Évkönyv, 1937. "79. 1.), aminthogy erre a célra ez a terep elsőrendűen alkalmas is volt. Jelenleg a Tisza 1927-ben épült balparti védgátja ezt a sáncot keresztülszeli. Ennél a keresztezésnél, a kubikgödörben, a Túr torkolata felőli szögletben találták a bronz raktárleletet. A földsánc kb. 3—4 m magas. Egy helyen nagy mélyedés van rajta, ezen túl a Tisza felé a kerülő házát és annak melléképületeit tartja a hátán. A védőgáton túl, a Tiszameder iránt a sáncot egy darabig még nyomon lehet követni. Bizonyos, hogy ebben a szögletben egy alaposabb kutatás eredménnyel járna. Az ibolyás erdőirtáson a gyöngyvirág is hegyezte már sűrű levéldárdáit. A kerülőház mellett kis méhest, akörül szilvaaszalókat láttam. Hazafelé kocsizva, házigazdám a Tisza-Szamos-szögletben egy messze előttünk sötétlő földsávot mutatott. Az is ilyen sánc, mint ez. A nép azt tartja, hogy az is földvár és a kettő egymással csatázott. Ennek a másik sáncnak a megtekintésére azonban ezúttal nem tudtam időt szakítani. A földsáncról és a Túr hídjáról felvételeket készítettem. A faluban felkerestem a szamosparti hidasépítő telepet. Lefényképeztem a szertárat, a fűrészelést, azokat az oszlopokat, melyeken a hidast összeállítják, a csúsztatót, a kátrányfőző üstöt, egy új dereglyét, mely készen állott a vízen az elszállításra és többször a vízreengedett új hidast, amint belsejét a munkások kátrányozták. A hidas hossza 14-80 m. Innen Szamossályiba kézi erővel fogják felvontatni. Az ára helyben 10.000 pengő. Az elszállítás a falu dolga. Sajnálom, hogy ezúttal sem sikerült az „aljdeszkák felhajtását" és belső „varrását" meglátni és lefényképezni. Talán a legközelebbi alkalommal több szerencsém lesz. Mivel Kósa Ferenc senkit ne n nevel a maga helyébe, ha ő nem lesz, ez a telep is meg fog szűnni. Megörökítése tehát tudományos érdek is.
