Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

33 egy szerelemre vágyó szukakutya, amely a balzsamot szolgáltatja. Ennél többet azonban én se írhatok. Móricz Zsigmond egy szegedvidéki öregembertől hallotta a betyártudománynak ezt a fennmaradt fejezetét. Az alföldi magyar betyár életrajzát jó volna már egyszer tudományos tollal is megírni ! A délutáni órákban bőven volt részünk délibábban. Különösen, mikor a folyón átkeltünk, a távoli szárnyékerdők és őshalmok ültek a délibáb csalóka vizére. A halmok fekvő szilvamaghoz hasonlítottak. Kinn voltunk a nagy legelőn ! Itt a vándort a délibábon felül a pacsirta gyönyörködteti. Néha három is dalolt közvetlen közelünkben. Nincs igaza Arany Jánosnak — mondtam —, mikor azt írja hogy a daloló pacsirta hallgat leesőben! Mert figyeljük meg, hogy akkor is dalol, amikor lefelé ereszkedik, jóformán addig, amíg földet ér! Erre szemügyre vettük az egyik legközelebbi kis dalost és azzal állításomat a mosolyogva ámuló mesternek be is bizonyítottam. Nagyon rám nézett. Az ilyesmi tetszett neki, jegyezte is azonnal. Tovább bandukolva, letépett egy száraz szúrós gazt. Mi ez, szerb tövis? Nem — mondtam —, ez a gilice tüske. A jószág nem legeli le, a tövinél megmarad a csenkesz és ott szeret fészkelni a pacsirta. A folyó partján kinyílt békakagylók hevertek. Egyet felvett. Csodálta, hogy itt is van és még jobban azt, hogy tud ez a hitvány kis nyálka ilyen meszes héjat kiválasztani? Van még ennél csodálatosabb az életében, de mert nem kérdezte, hallgattam. Lassan múlott az idő és ráterelődött figyelmünk a napszálltára. Gyönyörű látvány volt a Hortobágy-folyóban tükröző nagy kőhíd és csárdaépület is! Botjára támaszkodva, mozdulatlanul nézte a lenyugvó napot és jegyzett. Csodálatos, hogy ez az egész fenséges jelenet, melyben a világegyetem két égi teste viszi a szerepet, a maga színpompájával egyetemben ennyire finoman és nesz nélkül folyik le!? Egy nyomorult szúnyog nagyobb zajt csinál a mi érzékeinknek, mint a világűrnek ez a két vándora, ha alkonyatot játszik egymással... !? Csak egy kis piroslás jelezte a helyet, ahol az elmerülés történt. Szótalan nézőjéről két felvételt készítettem. Óránkat megnéztük : 7 óra, mindjárt %8! Egy túlbuzgó pacsirta a magasban még mindig énekelt. Én nem csodálkoztam rajta, mert tudom, hogy énekel az még holdvilágos éjszaka is! Helyenként tüzek csillantak meg hihetetlen messzeségben! A félhold magasan sárgult és elősziporkázott az első csillag is! — Látod ott messze azt a sötét foltot az ég alján? — kérdeztem. Most elnyúlik balfelé, lassan továbbvonul. .. most összezsugorodik... visszanyúlik jobbra...!? Ott messze, a kis szárnyékerdő felett... Most megint balra húz, zsugorodik... felszáll. . . — Mi az? — Egy nagy seregély csapat! A seregélyek légi játéka! Egész kis madárfelhő, túl az Árkuson, mely most lépett fel a titokzatos puszta tavaszi műsorán. .. Déri Múzeum Évkönyve. 3