Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi felügyelőbizottság működése. A múzeum a közművelődés szolgálatában. Hajdú-szoba. Oláh Gábor-emlékmúzeum. Déri György díszpolgári oklevelének átadása. Rádiónap Debrecenben. A Szabolcska-szobor. Móricz Zsigmond debreceni napjai

13 tói elvonult ember igen szerény és igen igénytelen hajlékába lép­tem be, ahol nem a test, hanem mindig csak a lélek és a szellem öltött ünnepélyes színt, díszt és formákat... Az ^üvegajtón át előbb Tóth Endrét, a fiatal debreceni poétát pillantottam meg, aki érkezésemet jelezte mesterének. Mire belép­tem, a hatalmas szálember papucsban, lábravalóban, körülfáslizott lábszárakkal és egy sárgára kopott gumiköpeny-félében állott előt­tem. Lesoványodott arcával a szokottnál magasabbnak tűnt fel, nagyon megöregedett. Szívélyesen fogadott, hellyel kínált és mind­járt rakott a balsarokban lévő vaskályhába, hogy melegebb legyen. Ezt a félpercet felhasználtam arra, hogy kör ül jártassam tekintetemet. A kályha körül szenes- és fásláda, mellettük könyv- és folyóirat halmazban, újságok. Az egész előtt vas mosdóasztal egyszerű fel­szereléssel, melyből olcsó szappanszag áradt az amúgy is áporodott, rossz levegőbe. A fűtőberendezéstől a szoba felső sarkáig a helyet egy nagy, meglehetősen széles faágy töltötte ki. Felette a falon három nagyobb kép lógott. Középen Benczúr Gyula : Petőfi-jének színes reproduk­ciója, széles sötét rámában, tőle jobbra és balra egy-egy Zichy Mihály­rajz, éspedig „Luther a Warthburgban" és „A Messiás" c. közismert képek másolatai. Utóbbinak eredetije a debreceni református Kollé­gium könyvtárában, előbbié a budapesti evangélikus egyház tulaj­donában van. A vetett, gyűrődött ágy mutatta, hogy beteg gazdája hol fek­szik, hol ül rajta, nappal úgy, mint éjjel, minden rend és kezelés nélkül. Öltözete, télikabátja az ágy karjára fektetve hevert, az ágy alatt Pedig sárcipők, papucsok, durvább és finomabb cipők sorakoz­tak. ösdiák-szobákban, orosz regényekben lehet ilyen félhanvag legényi elrendezésekkel találkozni. Az ágyfőtől jobbra a keresztfalnál két szekrény állott az ablakig. Középen az egyik üveges könyvszekrény, teljesen megtömve köny­vekkel, ettől jobbra a sarokban, a másik, ruhásszekrény, melyben fehér neműjét és öltözeteit tartotta. Az utcára néző, függönynélküli két ablak között egy kisméretű íróasztalt láttam, míg a nagyobbik, sár­gára festett egyszerű íróasztala a szoba jobbsarkában, a szobába belépőnek jobbkeze felől állott. A kis íróasztalra rádió volt felszerelve, de csak pár hónap óta, amióta szeme megromlott, hogy a magános órák gyorsabban telje­nek, a nagy íróasztal felett pedig a falon apja és anyja nagyított fény­képeit véltem. Szétszórtan a falakon magyar írók és színésznők apró kis arcképei tűntek a szemembe. Természetesen a két asztalon köny­vek, folyóiratok, kéziratok halmazban feküdtek. A beteg költő gondozatlan, sápadt arcával szembe ült velem s én megköszöntem neki szíves sorait, könyvtára és értékes kéziratai ajándékozásával intézetünk iránt tanúsított megtisztelő figyelmét. Majd igyekeztem vele elhitetni, hogy még jobban lesz, hogy még sokat fog alkotni, de ő csak legyintett kezével : az ő élete már be­fejeződött! De jó kálvinista! Megnyugszik sorsában!

Next

/
Thumbnails
Contents