Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi felügyelőbizottság működése. A múzeum a közművelődés szolgálatában. Hajdú-szoba. Oláh Gábor-emlékmúzeum. Déri György díszpolgári oklevelének átadása. Rádiónap Debrecenben. A Szabolcska-szobor. Móricz Zsigmond debreceni napjai

14 Aztán mintegy megismételte dec. 23-án írott levelét és nagy megnyugvással vette, hogy halála után könyvtárát és kéziratait gondosan meg fogják őrizni. Szóbahozta kiadatlan műveinek sorsát is. ígérte, hogy ezt az ügyet megtárgyalja debreceni barátaival, Baja Mihállyal és Csobán Endrével, bár végrendeletében is vannak idevonatkozó intézkedések. Elmondta, hogy Tóth Endrét azért kéri mostanában magához, mert a szeme meggyengült és a Naplójának folytatását diktálja neki. Egyébként egész nap feküdnie kellene, de ezt nem bírja. Aztán megállapodtunk, hogy január 6-a körül újra felkeresem és akkor kéziratait jegyzék mellett átadja a Déri Múzeumnak. Búcsúzáskor többször megszorította a kezemet, kikísért előszobája ajtajáig és amikor rámhintette sárga, szenvedő tekintetét, valahogy megéreztem, hogy többé nem fogjuk egymást látni... Sejtésem valóra vált. Mikor legközelebb érdeklődtem utána, már nem volt a lakásán, egészségi állapota rosszabbodott s kivitték a klinikára. Kéziratainak átvételére az ő személyes jelenléte nélkül nem is gondoltam, egyre súlyosbodó betegségében pedig ezzel az üggyel nem terhelhettem. 1942 június 23-án hajnalban a halál megváltotta szenvedéseitől. Temetése június 27-én délután volt a Köztemető díszravatalozójából a város által ajándékozott díszsírhelyre. Nyári szabadságom miatt temetésén nem jelenhettem meg, de emlékének méltó megörökítésére bizonyára mindenkit kielégítő megoldást találtunk. Néhány nappal a temetés után a városi leltárbiztosi hivatal meghívott a megboldogult hagyatékának leltározásához. Ezt a munkát 1942 július 2-án kezdtük meg. Lefényképeztem a házat az utca felől, az udvarról pedig négy felvételt készítettem, úgyszintén kettőt a nagyobbik szoba belsejéről. Radeczky László leltárbiztos, Baja Mihály ref. lelkész, Csobán Endre főlevéltáros, dr Bertók Lajos könyvkereskedő, mint könyvszakértő, a megboldogult néhány testvére, a helyi lapok kiküldöttjei és e sorok írója voltak jelen az első számbavevésnél, az ingóság csoportosításánál és becslésénél, amely munkálatokról a felvett jegyzőkönyvek számolnak be. A dr. vitéz László Béla közjegyzőnél letétbe helyezett végrendeletet július 7-én bontották fel. Ennek 1., 2. és 3. pontja vonatkozik a Déri Múzeumra. Ezek szerint könyvtárának szépirodalmi részét saját műveivel a ,,Déri Múzeum belső (ki nem adható) könyvtárának hagyta külön kezelésre". A Déri Múzeumnak hagyta kéziratban maradt regényeit, ezzel a megjegyzéssel : „kiadhatja akármelyik kiadóval", továbbá színdarabjainak gépiratait ilyen záradékkal : „Ha valaki egyenként, vagy gyűjteményesen kiadná : minden jog reá szálljon, az esetleges színpadi előadások joga is." Amint a végrendelet intézkedései tudomásomra jutottak, nyomban elhatároztam, hogy az örökölt könyvtárat, kéziratokat kiegészítem a költő egyéb emléktárgyaival és lehetőleg saját bútoraival együtt a múzeumi tanácsterem előszobájában, egy 5-25 X 4 m nagyságú helyiségben, emlékmúzeumszerűen helyezem el és elnevezem a helyiséget Oláh Gábor-szobának. Szándékomat hivatalos átirat-