Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Figyelő - Kiss Lajos: A szegény asszony élete
91 2. Kiss Lajos : A szegény asszony élete. Bp., 1943. Athenaeum 8 0 398 lap. Előttünk fekszik egy terjedelmére nézve is tekintélyes könyv. Örömmel és igaz őszinteséggel simogatjuk végig, mert évek óta vártunk reá, tudtuk, hogy készülőben van, testvérpárja egy korábban megjelent műnek. Piros a fedele, a címe fehérbetűs, de a kép, mely a fedelet díszíti, fekete nyomású. Ezen a képen a főalak egy mezítlábas asszony, aki domború emlőjéből csecsemőjét szoptatja. Ez a kép egyik cselekvő jellege. A másik pedig az, hogy a kép hátteréből fényforrás világít elő. Ez is fehér, mint az éltető tej, mely az anyai testből látatlanul ömlik a gyermekbe. A fényforrás teje azonban látható utat tesz meg : felülről ráfolyik a duzzadt emlőre, tovább a csecsemő fejecskéjére, innen lecsorog arra a vastag kézre, mely a kicsikét tartja ; majd az anya térdére, szoknyájára, lábszárára s onnan a piros könyvfedélre, melyen fehér színét megőrizve szépen elmondja, hogy ebben a könyvben Kiss Lajos leírja a szegény asszony életét... Kedves Olvasóm! Ha majd kezedbe veszed a nyíregyházi Jósamúzeum országos hírű igazgatójának, Kiss Lajosnak ezt a nagyértékű legújabb könyvét, ne sajnáld a fáradságot, előbb nézegesd meg rajta eltűnődve Boross Géza ugyancsak nyíregyházi festőművésznek ezt a fedéldíszítő képét, a szoptató anya csodálatos átérzéssel megalkotott arcát, melyből az anyai szeretet olyan leírhatatlan melegséggel árad a gyermekre... És ha érezni fogod, hogy a művészi ábrázolás hatása alatt idegeiden végigremeg a legnemesebb szeretet finom árama, csak akkor nyisd meg ezt a könyvet olvasásra, mert ezt a művet szeretet nélkül olvasni nem lehet! Amilyen ritkaság mai napság az, hogy a könyvillusztrátor és a könyvszerző lélekben ennyire összeforrva alkossanak, mint azt a jelen esetben látjuk, éppen olyan különös első látszatra az, hogy valaki egy tudományos munka elolvasásához a lélek és szív szeretetét, nem pedig a józan ész tiszta megítélését tartsa ajánlatosnak. Elismerem, hogy ez az eljárásom sokaknak különösképpen fog feltűnni, de én érzem, hogy ebben az esetben az igazság útját járom, mert Kiss Lajos kartársam az általa hosszú évtizedek óta taposott tudományos pályáján olyan egyéni és annyira úttörő munkát végzett, hogy magával szemben a kritikai szellemet méltán egészen sajátságos és új köntösben való megjelenésre készteti. Ennek a felfogásomnak már akkor kifejezést adtam, mikor a Déri Múzeum 1938-as Évkönyvének 79. s köv. oldalain Kiss Lajos ; „A szegény ember élete" c. gyönyörű, nagy feltűnést keltett, egészen új rendszerben készült és új meglátásokban gazdagon bővelkedő könyvét a nagyközönség előtt ismertetni igyekeztem. Azaz nem is ismertettem, mert írásom elején mindjárt bevallottam, hogy én a könyvet rajongásig megszerettem, tehát bírálatom csak elfogult lehet, hanem inkább feltártam olvasóim előtt azokat az érzelmeket, melyek olvasás közben lelkemből nagy őszinteséggel felbuggyantak abból a mélyen elrejtett rétegből, melyet egyszer megértésnek,
