Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház

79 Oláh Gábor-könyvtár ideiglenes elhelyezésére kellett felhasználnunk. Ami a mi összejövetelünk címét illeti, hogy az a műgyűjtők baráti társasága volna, a kialakult gyakorlat szerint ma már nem fedi a valóságot, mert Körünk kimondottan műgyűjtő tagjai kevesebb síámban vesznek részt összejöveteleinken, mint művelt érdeklődő tagjaink. Ez azonban nem ok arra, hogy eredeti elgondolásunkon változtassunk, mert eljöhet az az idő, amikor majd egy lelkes műgyűjtő előáll és műgyűjtő társait valami úton-módon mégis idecsatogatja és tagjainkat a műgyűjtés nemes és tanulságos szórakozására közös erővel ráneveli. A. mi körünknek egyik legfőbb kitűzött célja, hogy itt ebben a szép kultúrházban — ahol annyi mindenféle eszköz rendelkezésünkre áll — tudásunkat, ismeretünket gyarapítsuk, műveltségünket, ízlésünket elmélyítsük. Éppen ezért összejöveteleinken elhangzott előadások tartalmát, lényegét a helyi sajtóban állandóan közzétesszük. A „Debreceni Újság" leadott közleményeinket szószerint szokta hozni. Ezzel az a célunk, hogy tagjaink az itt hallottakat másnap vagy harmadnap, újra számbavehessék, emlékezetükben jobban megragaszthassák. Évi közgyűlésünkön pedig egybefoglaljuk újra az egész anyagot, a Déri Múzeum Évkönyvében most már másodszor leközöljük s ezáltal mégegyszer módot adunk tagjainknak arra, hogy amit itt hallottak, tanultak, újra emlékezetükbe idézhessék s így tudásuk, műveltségük maradandó alkatrészévé váljék. Ez alapon vesszük sorra most is összejöveteleinket. Az első összejövetelünk 1942 nov. 27-én volt. Ezen Rimóczy József rajztanár, festőművész vetített képek kíséretében adott elő a mai műkritikáról és műértő közönségről. Rimóczy József bevezetésében elmondta, hogy a művészet helyes értékelésénél legfontosabb a műérzék. Az egymásnak ellentmondó kritikai és művészi vélemények nem alakíthatják ki az egységes magyar közízlést. — Előfordul, hogy nagy mesterek kisebb tanulmányait, vázlatait többre tartják, mint a befejezett egyetemes hatású alkotásaikat. A vázlat legfeljebb egy olyan másik művészt érdekelhet, aki abból tanulni akar. A közönség szempontjából azonban nem olyan értékes, mivel a közönség nem akar sem képet, sem szobrot készíteni. Beszélt továbbá a műkereskedelem, különösen a házaló műkereskedelem hatásáról. Az igazi műértő nem arra törekszik, hogy minél több „eredeti" olajfestménye legyen, hiszen az eredeti kontár munkáknál többet érnek kiváló alkotások jó reprodukciói is. Végül néhány nagy mester müveiben mutatott reá a realista és ideálista vonásokra, hangsúlyozva azt, hogy egy művészi munka értékelésénél nem fontos, hogy azt reálisnak vagy ideálisnak mondjuk. Második összejövetelünket 1943 jan. 27-én tartottuk. Ezen dr. Nyíreő István az egyetemi könyvtár igazgatója tartott előadást Mátyás király budai könyvtáráról, a világhírű Korvináról. Ismertette a hazai könyvgyüjtésnek és könyvművészetnek megmaradt emlékeit a fejlődés díszes és egyszerű kiállítású kettős vonalán, melyek a magyarságnak annál inkább is becses emlékei, mert az elsők