Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház

80 közé a Nagy Lajos-kori Képes Krónika, a másik csoportba pedig a legrégibb magyar nyelvemlékek és krónikák tartoznak. Mátyás könyvtárának kialakulásáról szólva bemutatta a budai királyi palota Mátyás-kori dunai homlokzatának képét, melynek első emeleti pompás helyiségében volt elhelyezve a mintegy ezerkötetes könyvtár, közvetlenül a királyi lakosztály mellett. Mátyás idejének nagy részét itt töltötte, ha az államügyek nem tartották távol, tudós humanisták társaságában. Semmi költséget nem sajnált könyvei szaporítására és díszítésére. Kódexei legnagyobbrészt Itáliában készült kéziratok, melyek művészi díszei többnyire Attavante és Cherico kezét dicsérik és tartalmilag magukban foglalták az ókori klasszikus irodalom mellett az egyházatyák és akkori irodalmi értékek igen tekintélyes gyűjteményét. E pompás kódexek ma már szerteszóródtak a világon, hogy a leggazdagabb könyvtárak főkincsei közé számítsanak, de az elmúlt évszázad szorgos utánajárásival és nagy szerencsével sikerült mégis elérni, hogy egy helyen belőlük legtöbb, ha nem. is a legszebbek, újra Budapesten vannak. Színes képekben is bemutatta az előadó a legpompásabb kódexek egyes lapjait és kötéseit, majd ismertette a Korvina tragikus sorsát. Kétségtelen, hogy a páratlan gyűjtemény legméltóbb alakja lehetett volna a magyar könyvkultúra további fejlődésének. Mivel azonban történetünk későbbi sok évszázados gondjai között a magyarság fenntartani is alig tudta magát, mindössze csak egy fényes epizód multunkból. így is elég igazolása azonban műveltségünknek, hogy Mátyás király könyvtára tartalmi, anyagi és művészeti gazdagságban megelőzte valamennyi udvari könyvtárát a művelt nemzeteknek. Harmadik összejövetelünk február 17-én folyt le, melynek előadója dr. Lükő Gábor múzeumőr, a Déri Múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. Lükő Gábor a magyar népművészet keleti vonásait ismertette vetített képekkel illusztrált előadásában. Megtanultuk ebből, hogy a primitív geo netrikus kompozíciókat naturális elemek teszik változatossá a magyar népművészetben, az újabb naturális kompozíciókat viszont természetellenes, fantasztikus motívumok tarkítják. Az egyes formák arányai szi nbolikus jelentésűek, nem a távlat kifejezői, mint az európai művészetben. A térbeliség kifejezésére azonban a magyar népművészetnek is megvannak a maga eszközei. Ezeket általában csak a primitív népek alkalmazzák művészetükben, de a kínaiak az egész világ ált^l elismert magasrendű művészetükben is megmaradtak mellette. Önálló magyar művészi ízlés kialakulását tehát csak a magyar népművészet és a kínai művészet tanulmányozásától várhatjuk. Ezzel az előadással különben elindítottuk néprajzi tárgyú előadássorozatunkat. így március 30-án tartott összejövetelünket a magyar népdalnak szenteltük. Ugyanis Török Tibor, a kollégiu mi tanítóképzőintézet igazgatója volt szíves megengedni, hogy Csenki Imre ének- és zenetanár, a magyar népdalnak egyik legkiválóbb szakértője és gyűjtője